Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2007. november - II. Rákóczi Ferenc X polturása

2010.12.14

 

A hónap érme: II. Rákóczi Ferenc X polturása 1705-ből

 
  II. Rákóczi Ferenc rézpénzei egy merőben szokatlan kísérlet produktumai a magyar pénzverés történetében. Ezt megelőzően egyetlen időszakról tudunk, amikor magyar uralkodó rézpénzt bocsátott ki.  Ez III. Béla volt, aki a 12. század utolsó harmadában bizánci mintára vert ilyen pénzeket.  Egyébként a magyar pénzek mindig ezüstből illetve aranyból készültek. Mi vezetett hát oda, hogy a fejedelem a rézpénz bevezetése mellett döntsön? A válasz a korabeli közállapotokban keresendő. A bécsi kormányzat felé a köztartózásokat jó ezüst - vagy aranypénzben kellett fizetni, így ami kevés jó pénz forgott, az is kikerült az ország területéről. Így a felkelés vezetőinek valóban nem volt más választásuk, mint a rézpénzveréssel kísérletezni, annál is inkább, mert a rézbányák dúsan jövedelmeztek, szemben a nemesfémbányákkal. Pontosan nem tudjuk, hogy kitől eredt a rézpénzverés gondolata, de valószínű, hogy magától a fejedelemtől. 20, 10, 4, 1 polturásokat, valamint dénárt ismerünk rézből verve. E rézpénzek neve általában kongó volt, szemben a pengő ezüstpénzzel, de hívták a 20 és 10 polturásokat a Pro Libertate felirat után libertásnak is.
 

329.jpg

  Egyébként nem volt rossz gondolat a rézpénzverés, mert közfelfogás szerint a fejedelem hatalmas birtokai győzelem esetében kellő garanciát nyújtottak volna az elértéktelenedés ellen, a rézpénz iránti belső bizalom pedig átsegítette volna a felkelőket az első súlyos éveken.

  Az eredeti terv szerint a rézpénz a belső forgalmat elégítette volna ki, míg a hadviseléshez szükséges anyagok külföldről való beszerzését a nemesfém pénzek szolgálták volna. E rézpénzek közül a 20, 4 és 1 polturások előlapján címer, hátlapján Madonna látható, míg a 10 polturásokon és a rézdénárokon csak címer és felirat. Bercsényi egyik levelében, 1704-ben szóvá is teszi, hogy nagy megütközést keltett, hogy a "rézfalatrul" kimaradt a Boldogasszony képe. A tervekben 2 millió forint értékű rézpénzről volt szó, melyet Selmecbányán ezüstre váltottak volna be. A kormány azonban a beváltásra tett ígéreteit nem tudta betartani, sőt rövidesen újabb 2 milliónyi rézpénz verésére kért és kapott felhatalmazást a szaporodó szükségletek miatt. A nép eleinte szívesen fogadta a rézpénzt, ám az hamarosan kezdte népszerűségét elveszteni. Az árak hirtelen emelkedtek s már 1705 elején pátensekkel s árszabásokkal kellett védeni a rézpénz értékét.

  Végül is általános intézkedésekre lett szükség a rézpénz ügyének megbeszélésére. Az 1706 januárjában Miskolcon összeült a kormánytanácson a fejedelmi tanácsosok nagy része a rézpénzverés megszüntetését s e helyett adókivetést ajánlotta a helyzet javítására. A rézpénz ügyének végleges megoldásáról az 1707-es ónodi országgyűlés határozott, amikor kimondták az adózás bevezetését és azt, hogy forgalomban mindössze 2.200.000 forint értékű rézpénzt hagynak, azoknak értékét pedig leszállítják és ellenjeggyel látják el őket. Arról is határoztak, hogy a forgalomból kivont pénzeket beolvasztják. Ennek ellenére a polturák verése tovább folyt a körmöcbányai verdében.

  Különös a sorsa a forgalomból kivont rézpénzeknek: beolvasztás helyett nagyrészüket posztóért török kereskedők vitték el.