Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2009. december - A Magyar Numizmatikai Társulat tagsági érme

2010.12.17
 
 
A hónap érme: A Magyar Numizmatikai Társulat tagsági érme Lakos János nevére 1941-ből
 
 
1208.jpg 

  Az 1901-ben megalakult Magyar Numizmatikai Társulat választmánya már 1904-ben elhatározta, hogy a más társulatoknál szokásos tagsági okirat (oklevél) kiadása helyett „...művészi kéz által vésett tagsági érmet veret". A tagok számára írt, 1904 októberében kelt előjegyzési körlevélben már az érem tervezett formájáról is szó esik: „Ezen tallér nagyságúnak tervezett érem a legrégibb magyar tallérok egyikének rekonstrukciója volna, s arra a tagnak neve, felvételének éve veretnék." Az érmek tervét Gerl Károly vésnök készítette el II. Ulászló 1499-es guldinere, azaz az első magyar évszámmal ellátott tallérszerű veret mintájára. Maguk az érmek a körmöcbányai verdében készültek. A társulat 1905. évi közgyűlésén már meg is kapták a megrendelők az első példányokat, és ezt követően egészen 1949-ig többé-kevésbé rendszeresen verték is a tagsági érmeket. Az ezüst és bronz példányok 1905-től 1919-ig Körmöcbányán, 1921 és 1949 között pedig Budapesten készültek.

  Az érmek előlapján középen gyöngykörben, díszítmények közt négyrészű címerpajzsban Magyarország, Dalmácia és Csehország címere látható. A pajzs középső részét takaró téglalap alakú szelvényben olvasható a tag neve és belépésének évszáma. A szegélyen köriratban: MAGYAR NUMIZMATIKAI TÁRSULAT 1.9.0.1. Az érmek hátlapján gyöngykörben Szent László király lóháton, balra páncélban, kezében csatabárd, fején korona dicsfénnyel. A ló alatt évszám: 1499. A szegélyen köriratban SANCTVS LADISLVS REX olvasható. A bronz és az ezüstérmek átmérője egyaránt 39 mm, vastagságuk 3 mm. A megrendelt darabok példányszámáról, illetve a megrendelő személyekről a jegyzőkönyvek nem tartalmaznak pontos adatokat. (Az érem elkészíttetése a tagok számára nem volt kötelező érvényű.) Káplár László szerint összesen mintegy 500 példány készülhetett, és a kivert példányoknak kb. 20%-a lehetett bronz és 80%-a ezüstérem.

  A 44 év alatt kivert érmék 3 csoportra oszthatók. Az első csoportbeli ezüstérmék 987 ezrelék finomságú, fémjelzett ezüstből készültek, súlyuk 34.8-34.9 g közötti. A bronz példányok 29 g súlyúak. A kartus névbetűi és számai ezeknél díszesek. A második csoportbeli érmék súlya a II. világháború előtti évek anyagtakarékossági intézkedéseinek köszönhetően kisebb, a bronz példányoké 24.5 g körüli, az ezüstöké 30.0-30.5 g. Ezeken hiányzik a hátlapon a perem szélén futó gyöngykör, és a király feje körüli dicsfény sem gyöngykörös megoldású. A kartuson lévő névbetűk és számok simák. A változtatások oka, hogy a Társulat 1940-ben új apa- illetve anyatöveket készíttetett. A most bemutatott, Lakos János nevére vert 1941-es dátumú érem is ebbe a második csoportba tartozik. A harmadik csoportba az 1945 után vert tartoznak. Külsőre nem különböznek a második csoportbeliektől, de az ezüst érmék finomsága már csak 800 ezrelék, és azok súlya is csak 29.4-29.6 g.

  A Magyar Numizmatikai Társulatnak 1949 után hosszú időn keresztül nem volt tagsági érme. 1964-ben vetődött fel a szakosztályi választmányi ülésen az új tagsági érem veretésének gondolata, de azt azzal az indoklással utasították el, hogy „új verőtövek készítése igen költséges lenne." Ezután a társulat történeti eseményei és gazdasági helyzete miatt közel húsz évig nem került szóba a tagsági érem esetleges újbóli verése. Az 1983. szeptember 28-i választmányi ülésen Mészáros István, a MÉE főtitkára javasolta az érem újbóli elkészítését, erre azonban különböző nehézségek miatt csak 1992-ben, Szegeden, Szabó Géza vésnök, ötvösmester éremverdéjének közreműködésével kerülhetett sor.