Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. július - Kétsarkú érem a zentai csata emlékére 1697-ből

2011.05.03

 

A hónap érme: Kétsarkú érem a zentai csata emlékére 1697-ből

Kép

  Amikor II. Musztafa szultán 1697. június 17-én 100 ezer főnyi haderővel megindult Magyarországra, még nem sejthette, hogy az Oszmán Birodalom történetének egyik legsúlyosabb veresége vár rá. A törökök derűlátását fokozta, hogy a Habsburg kormányzat a francia hadszíntérről nehezen tudott elegendő számú haderőt átcsoportosítani, így a császáriak frissen kinevezett fővezérének, Savoyai Jenőnek is csak védelmi feladatokat adott a bécsi udvar. Ennek köszönhetően olyan döntés született a Portán, hogy a török fősereg a Dunán átkelve Erdély, illetve Felső-Magyarország irányába induljon támadásra.
 
  Savoyai Jenő Titel eleste után úgy döntött, hogy Péterváradot fogja ostrom alá, ám látván a török hadmozdulatokat, megváltoztatta eredeti tervét és – az Udvari Haditanács parancsa ellenére - a Zenta alatt felállított hajóhídnál kívánta átkelés közben meglepni a – számításai szerint rendezetlen - szultáni haderőt. Az 1697. szeptember 11-én megvívott csata teljes mértékben őt igazolta: az ütközetben gyakorlatilag megsemmisült a török sereg. Elesett 20 ezer török katona, köztük Elmas Mohamed nagyvezér, 13 beglerbég, egy sor pasa, a janicsárok vezéragája, 30 aga és 20 alajbég, valamint a török tüzérség főparancsnoka. A hadizsákmány mind értékben, mind mennyiségben óriási volt: 9 ezer megrakott szekér, 100 db nagy és 60 db kisebb ágyú, 17 ezer vágómarha, 9 ezer megrakott teve, 7 ezer ló került a győztesek kezébe. A zsákmány között ott volt hét honcsok (lófarkas török zászló), 423 kisebb zászló, 80 bronzágyú, három, fémből készült ötcsövű seregbontó és négy vaslöveg, a hadipénztár, valamint a szultán kardja és ezüstkészlete. Sőt, ott volt a szultán pecsétje is, melyet állítólag Rabutin lovassági tábornok, Erdély hadbiztosa talált meg a halott nagyvezír nyakán egy bársony tokban, és amely pecsét később a bécsi hadimúzeumba került.
 
  Az érem ennek a pecsétnek a lenyomata alapján készült. Az előlapjára II. Musztafa szultán virágmotívumokkal díszített tugrája (kalligrafikus névjegye) került, a hátlapjára pedig egy szöveg: SIGILL. SULT. MUST. PRIM.VEZIRY COLLO.APPENS. CAPTUM IN PRÆL.VICT. AD SZENTAM. / D. 1/11  SEPT. 1697. (Musztafa szultán pecsétje, mely a nagyvezér nyakán függött, s melyet az 1697. szeptember 11. napján történt Zenta melleti győzelem során szereztek meg) A kétsarkú érmet peremírással is ellátták: SULTAN MUSTAPHA FILIo MEHEMET, SIC SEMPER VICTORIOS 9 A°1106. A szöveg a rövidítés miatt kétféleképpen is értelmezhető: Musztafa szultán, Mohamed fia, aki mindig győz (Sic semper victoriosus), vagy aki valaha győzedelmes volt (Sic semper victorioso). A peremíráson olvasható 1106-os évszám az 1697-es év muszlim időszámítás szerinti megfelelője.
 
 A hatalmas diadal furcsa módon elsőre nem okozott örömet az Udvari Haditanácsban. Savoyai Jenőt vádlottként rendelték Bécsbe, ahol felelősségre kívánták vonni azért, mert határozott tilalmuk ellenére harcba mert szállni a törökkel. A győztes hadvezér ekkor állítólag leoldotta kardját és átnyújtotta a haditanácsnak, mondván az még mindig nedves az ellenség vérétől. Lipót császár erre a kardot visszaadta, és hálát adott az Egek urának, amiért az őt „méltatlanul” ily nagy győzelemre segítette. Az uralkodó szokatlan beismerésén kívül egyébbel is kimutatta háláját. Többek között azzal, hogy számos érmet veretett a csata emlékére. Frey Imre ezekből 10-et közölt a Numizmatikai Közlöny 1907-es számában, köztük az itt bemutatottat is.
 
 A zentai csatavesztést II. Musztafa Allah büntetéseként tudta be. Úgy vélte, hogy sorozatos tévedéseiért érte őt és birodalmát ily súlyos büntetés. Hogy az ég haragját elhárítsa, általános vezeklést rendelt el birodalomszerte. Az általános böjtöt és nyilvános imádkozást elrendelő szultáni fermán a legjobbkor érkezett, mert a vereség miatt már nagy volt a zúgolódás a birodalomban. A szultán és alattvalói egyaránt azt remélték, hogy a mekkai zarándoklat, a próféta koporsójánál lezajló szertartás lecsendesítheti az ég haragját. A vallásos ceremóniát háromszor ismételték meg: 1698. január, február és március hónap újholdat követő péntekjén, miközben az igazhívők sem ételt, sem italt nem vettek magukhoz mindaddig, amíg az első csillag fel nem tűnt az égen. A szertartás utolsó napján 20 mérföldnyi vezeklő menetre került sor, melyről a győzelem hírével és a szultáni fermán tartalmával együtt a korabeli európai sajtó is beszámolt. Sőt, az események híre 1698. májusára eljutott már az Újvilágba is. Így vált a zentai csata világszerte ismert eseménnyé!