Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2010. június - I. József koronázási érme

2011.05.03
 
A hónap érme: Emlékérem I. József koronázására 1687/88-ból
 
Kép
 
  Még egy esztendő sem telt el azóta, hogy Buda várának tornyain ismét magyar zászló lengett, amikor I. Lipót 1687. augusztus 22-én az év októberére Pozsonyba országgyűlésre hívta a magyar rendeket. A rendek, akik I. Ferdinánd 1526-ban történt trónra emelése óta a Habsburgoktól várták az ország védelmét, pontosan tudták, hogy mi az ára az idegen haderő győzelmének. Hálát rebegtek, hogy a császár „dicsőséges és győzelmes fegyvereivel a keresztény nép iszonyú ellenségét, a törököt számos véres és döntő ütközetben megverte….országunk legnevezetesebb erősségét…Budát…kiragadta…s még fentebb bővebben elszámlált áldozatokat hozni méltóztatott.” Ezért a rendek elhatározták, hogy „örök időkre senki mást mint fenn címzett ő császári felségének saját ágyékából származott fiú örökösei közül az első szülöttet…fogják törvényes királyuknak és uruknak ismerni…” A rendek tehát lemondtak az egyik alapvető feudális jogukról, a szabad királyválasztásról. Ezt a lemondást egészíti ki a II. András 1222. évi aranybullájának 31. pontjába foglalt ellenállási záradékról való lemondás. 1687. december 9-én, a magyar történelemben először az örökös királyság jogcímén I. Lipót fiának, I. Józsefnek a fejére került a korona. A koronázásról nagyszámú emlékérem készült, melyekből most egyet mutatunk be.
 
  A Georg Hautsch (1664-1736) nürnbergi mester által készített érem előlapján az ifjú király mellképe látható. Fölé két angyalka pálcán koronákat és koszorúkat tart, s egy szalagon a következő felirat olvasható: DIE SEGEN KOMEN AVF DAS HAUBT IOSEPHUS (= Szálljon áldás József fejére) A hátlapra került az érdekesebb jelenet, melynek lényegét a körirat világítja meg: DO IOSEPHO PARTEM QUAM  TULI DE MANU HOSTIS IN GLADIO. GEN. 48. A bibliai idézet Mózes I. könyvének 48. részéből való(= Adok néked /Józsefnek/ egy osztályrészt /a te atyádfiainak része felett/, melyet /az Emoreusoktól/ vettem fegyveremmel és kézívemmel) Ezt Jákob mondja Józsefnek akkor, amikor két fiát, Manassét és Efraimot megáldja, és megígéri neki, hogy mindkettő utódaiból nagy nép lesz. Az utalás egyértelmű: miközben a hátlapi képen Lipótot látjuk, amint a Szent Koronát az előtte álló gyermek József fejére helyezi, a szöveg nyilvánvalóvá teszi, nem csak a Józsefnek adott királyságról van szó, hanem a József utódainak adottról is, tehát az örökös királyságról. Ha ezek után még valakiben kétség merülne fel, a peremírás, az ugyancsak a fenti helyről származó bibliai idézet minden kételyt eloszlat: DABO IOSEPHO ET SEMINI EIVS TERRAM HANC IN POSSESSIONEM SEMPITERNAM GEN 48. (= Ezt a földet te utánad a te magodnak adom /József/ örök birtokul.)
 
  A hátlapi éremképen a háttérben a pannon táj látható a Duna vonalával, Pozsony és Buda megjelölésével. Az alsó szelvényben a következőt olvashatjuk: IOSEPHVS PRIMVS IN INFERIORI/ ATQVE SVPERIORI HVNGARIA REX/ PIVS, AVGVSTVS, ARCHI:/ DVX AVSTRIAE. (= Kegyes és felséges I. József Alsó- és Felső-magyarország királya, Ausztria főhercege) A címben szereplő Alsó- és Felső-magyarország terminusok használata némiképp magyarázatra szorul. Ne feledjük el, az érem készítésekor valamikor 1688. első felében vagyunk. A török kiűzése az országból még épp hogy elkezdődött. Az eddigi jelentős katonai sikerek ellenére is még több mint egy évtized kell ahhoz, hogy a háborút békével lezárhassák. Erdély még önálló állam Apafi Mihály fejedelemsége alatt. A Magyar Királyság területe tehát jóval kisebb, mint majd a XVIII. században lesz. Ugyanakkor Thököly Felső-Magyarországi Fejedelemsége már a múlté, 1688 januárjában Munkács vára is a császáriak kezére került. Így az új „szerzemény”, a felső-magyarországi részek I. József birtokaként való kihangsúlyozása is érthetővé válik.