Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. április - Zsigmond király aranyforintja

2011.11.11

 


A hónap érme: Zsigmond király aranyforintja a XV. század elejéről

 

 
0085.jpg
 
  Zsigmond király uralkodása alatt kiváló minőségű, szép művészi kivitelű aranyforintokat veretett. A budai verde szerepe ebben az időben erősödött meg, annak nyomán, hogy Buda lett a király székhelye, s a Budán vert pénzek mintául szolgáltak a többi kamarának. Az aranyforintot Zsigmond korában 3.5723 g nyers és 3.51575 g színsúlyban verték. Az Anjou-kori 3.55852, illetve 3.51575 grammal szemben azért lett nehezebb, mert a firenzei arany 1375 óta nehezebb lett, finomsága azonban 23 ¾-ről 23 2/3-ra változott, s ehhez alkalmazkodni kellett. A magyar aranyforint Zsigmond uralkodása alatt Európa jelentékeny részén kedvelt pénzzé vált, és olyan tömegben került kivitelre, hogy nyugati gyűjteményekben ma is a leggyakoribb középkori aranypénz I. Mátyás aranya mellett.
 
   A H573 típusú aranyforint előlapján +SIGISMVNDI.D.G.R.VNGARIE. (Sigismundi Dei gratia regis Ungariae = Zsigmondé, Isten kegyelméből Magyarország királyáé) körirat között középen gyöngykörbe foglalt négyelt címerpajzs látható magyar hasításokkal és cseh oroszlánokkal.  (Zsigmond első aranyforintjain a cseh oroszlán helyén a brandenburgi sas szerepelt, ezt 1402-től, Zsigmond cseh kormányzóvá válásától kezdve váltotta fel a cseh oroszlán. Az új típust 1437-ig, Zsigmond haláláig verték.) A hátoldalon .S.LADISL-AVS.REX. (Sanctus Ladislaus rex = Szent László király) köriratot olvashatunk. Középen Szent László alabárdot és országalmát tart.(Ez Nagy Lajos uralkodásától kezdve állandó motívum az aranypénzek hátlapján.) Mellette a kamaragrófra és a verdehelyre utaló jegy:-O (= Nürnbergi Márk - Offenbánya)
 
   Nürnbergi Márk korábbi kassai kamaragróf 1399-ben lett a budai aranypénzverde kamaragrófja, s egyben az országos kamaragróf. Személyében tevékeny újító került ebbe a tisztségbe. Működése idejére esett Zsigmond súlyos uralkodói válsága. Nápolyi László a pápa tevékeny támogatásával az általános elégedetlenséget felhasználva trónfoglaló kísérletre szánta el magát, s csak Zsigmond erélyes fellépésén múlott, hogy ezt vissza tudta verni. Országszerte polgárháború, rablás, fosztogatás dúlt, és a közbiztonság annyira leromlott, hogy nem volt tanácsos a távoli bányákból az ott termelt aranyat a budai főverdébe szállítani. Azt inkább a helyszínen, a hegyvidéki pénzverő kamarák székhelyein verték forintokká. Így a budai főkamara, a Duna melléki aranymosás bizonytalan eredményeire szorítkozva, gazdaságtalanná vált. A kincstár a verde zálogba adásával kísérletezett, majd ideiglenesen leállította működését.
 
   Ezzel a helyzettel hozható összefüggésbe a C. 119 ún. m verdejegy-sorozata. Láthatólag Márkus mint országos kamaragróf személyi jegyét megtartva, a különböző verdék termékeit megjelölni kívánta, s ezért személyi jegyének második betűjét az egyes verdehelyek névkezdőbetűjével helyettesítette. Így jöttek létre az ɱ-K (Körmöcbánya), az ᶆ-ᶇ (Nagybánya) és az ᶆ-O (Offenbánya) sorozati tagok.
 
   A verdejegyek alapján is megállapítható, hogy az aranyforintnál az ekkor kialakuló magyar rendszerű verdejegyeken a Budát jelentő B betű teljesen hiányzik, míg az összes ezüstpénzen előfordul. Ugyanakkor a hegyvidéki verdék névbetűi tekintélyes számban találhatók meg az aranyforintokon. Az aranypénzverés tehát Zsigmond király uralkodásának ebben a szakaszában az északi kamarák verdéibe került át.
 
  Végezetül szóljunk a Zsigmond kori aranyak vásárlóértékéről. Feljegyzésekből tudjuk, hogy 33 rőf cseh posztó ára ez időtájt 7-10 aranyforint. A lóárak eltérőek: 4-40 aranyforint. Egy sertés viszont mindössze 1 arany. Ugyanakkor egy vértes lovasnak a heti bére 1 aranyforint és 28 garas volt.