Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. JÚLIUS-AUGUSZTUS - NAGY LAJOS HALICSI SERFJE

2012.02.01

 


A hónap érme - Nagy Lajos halicsi serfje

 

0081.jpg

 
  Az igény a magyar királyok részéről a Halics, azaz Kelet-Galícia fölötti uralomra már az Árpád-házi uralkodók idején megfogalmazódott. A Galícia és Lodoméria fejedelme címet először II. András használta, s fiát, Kálmánt is 1217-ben pápai hozzájárulással „orosz királlyá” koronázták. Bár a magyarokat 1221-ben elűzték, a magyar királyok hivatalos címeik között továbbra is felsorolták ezt, s Halics – vagy ahogy akkor hívták: Gácsország – fejedelmei gyakran hűbéresküt tettek a magyar királynak.
 
  A 13. század második felében a Balti-tenger és a Kárpátok közti területet az ekkor megerősödő litván állam uralta, Halics és Lodoméria azonban 1273-ban tatár hűbérbe került. A tatárok 1327-ben mazóviai Boleszlávot, Nagy Kázmér lengyel király sógorát nevezték ki hűbéres fejedelemnek.  Miután Boleszlávot alattvalói megmérgezték, a tartományért lengyelek, litvánok, és tatárok szálltak harcba. Az Üzbek tatár kán által vezetett hadak egészen Krakkóig nyomultak már, amikor Kázmér a magyar király segítségét kérte. A Nagy Kázmér segítségére siető magyar hadak Drugeth Vilmos vezetésével 1340-ben kiszorították Halicsból a tatárokat, így a tartomány lengyel fennhatóság alá került.
 
  1370-ben Nagy Kázmér halála után Nagy Lajost koronázták lengyel királlyá. Létrejött a magyar-lengyel perszonálunió. Az ezzel birtokába került halicsi orosz tartományt Nagy Lajos Opolei Wladislaw dobrzyni és wieluni hercegnek adta hűbérbe. Mikor 1378-ban Opolei Wladislawot kinevezte Lengyelország királyi helytartójának, Halicsot magyar határbánsággá szervezte és régi jogon Magyarországhoz csatolta Russzia határbánság néven. A magyar uralom ekkor volt a Kárpátoktól északra tetőpontján: Ljubart volhyniai litván fejedelem és Musat Péter moldvai fejedelem egyaránt Nagy Lajosnak tettek hűségesküt, s a magyar király ellenőrzése alatt volt a Fekete-tengert Krakkóval összekötő fontos kereskedelmi út is.
 
  Az 1378 és 1386 között Nagy Lajos nevében vert halicsi serfek (kvartnikok, félgarasok) és rézpulók (rézdénárok) a Kázmér majd Opolei László által veretett pénzek mintáit követik. A serfek közös jellemzője, hogy az előlapon négyes karéjban az uralkodó vagy a helytartó monogramja szerepel, körben pedig a címük. Kázmér esetében REGIS POLONIE, Opolei Wladislaw esetében WLADISLAVS DVX, Nagy Lajos esetében LODOVICI R. VNGARIE. Ez utóbbit azért fontos kihangsúlyoznunk, mivel a pénzen megjelenő cím is igazolja, hogy – bár Lajos Halicshoz a trónöröklési szerződés értelmében jutott – a tartományt az uralkodó nem mint lengyel király, hanem – ősi jogon – mint magyar király bírta. A serfek hátoldala is egységes maradt a korszakban. A MONETA DO. RVSCIE illetve a MONETA RVSSIE köriratok között középen a balra forduló álló oroszlán, Lvov címere szerepel.
 
  A halicsi magyar pénzverésnek sajátos módon egy házasság vetett véget. 1386-ban Nagy Lajos lánya, Hedvig hozzáment Jagelló Ulászlóhoz feleségül. A férj pedig a határbánságot, mint Hedvig hozományát Lengyelországhoz csatolta vissza. Ezzel nem csak a magyar-lengyel perszonálunió, hanem a halicsi magyar pénzverés is megszűnt.