Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. május - "II. Lajos budai koronázásának restituciója" érem

2012.01.11

 

A hónap érme: „II. Lajos budai koronázásának restitúciója" emlékérem 1544
 
 

856.jpg

   A 15. század elejétől kezdve új művészeti ág bontakozik ki Itáliában: az éremművészet. Magyarországon már a 15. század második felétől feltűnnek előbb az olasz, majd később a német eredetű, de már magyar vonatkozású reneszánsz emlékérmek. Természetesen a királyi udvar igényelt elsőként emlékérmeket, így nem véletlen, hogy  I. Mátyás Marti Fautori feliratú érme, Bertoldo di Giovanni éremművész alkotása tekinthető az első magyar vonatkozású emlékéremnek.
 
   A magyarországi éremművészet első termékei a körmöcbányai pénzverdéből kerültek ki.  Az itt dolgozó éremvésők első műveikben még tiroli példák hatása alatt készítették emlékéremszerű vereteiket. Ilyenek voltak II. Ulászló guldinerei vagy II. Lajos dísztallérja, és ebbe a csoportba sorolhatók a joachimsthali biblikus érmek utánzataként megszülető, hasonló témájú magyar érmek is.
 
   E korai érmek sorából külön kell foglalkoznunk az 1544-ben kibocsátott ún. restituciós veretekkel, melyeknek három változata ismeretes. Előlapja mindegyiknek a II. Lajos koronázására készült érem előlapi képét veszi át, azaz a vánkoson ülő gyermekkirályt ábrázolja az 1508. évi koronázás alkalmából. A hátlapi körirat pedig azt fejezi ki, hogy Buda város és a magyar nemzet hatalmas lenne, ha II. Lajos király még élne. A leggyakoribb, általunk is bemutatott típuson az előlapon a következő körirat olvasható: LVDOVICVS*FILIVS*R*VNGA*I*BOHEMI*1508* (Ludovicus filius rex Ungariae et Bohemiae 1508 = Lajos Magyarország és Csehország királyának fia 1508) A vánkoson ülő király alatt félkörben a *CORONATVS* (Coronatus = megkoronázott) szöveget láthatjuk. A hátlap pontos szövege 9 sorba tagolva: *1544*/*BVDA*/POTENS*ET*/PANNONY.GENS*/MARTIA*REGNI*/QVOD.FVTIESSET*/SI*VIVERET*ISTE*/*PVER*/V sisak G.
 
   A kis érmek készítésének közvetlen célja ismeretlen, csupán a hátlapi feliratok végén látható V-G jegy alapján állapítható meg annyi, hogy Guglinger Farkas megrendelésére készültek, aki Mátyás király emlékére is készíttetett már 1542-ben egy emlékérmet. Ez utóbbiban magát mint „Volfgangus Guglinger Stirus Civitasis Cremnitiensis Praefectus” jelölte meg, és Matunák közlése szerint városbíró volt 1546-ban. A II. Lajos érem hátlapján a V-G betűk közötti sisakábra is nyilván az ő jegye lehet. Az érem készítője pedig Fueszl Kristóf körmöcbányai éremvéső, aki a Guglinger által megrendelt Mátyás éremnek is a mestere volt, és akinek a nevéhez egy egész sor emlékérem készítése fűződik az első körmöci tallérok bélyegeinek a vésésén kívül.
 
   A restituciós érem három változata három különböző verőtőre vall, és ebből következtethető, hogy viszonylag nagyobb mennyiségben verhették ezt az éremfajt. Ezt különben aránylag gyakori előfordulásuk is bizonyítja. Az érem mindhárom változatából arany és ezüst példányok egyaránt készültek.
 
   A restitúciós érmek fontossága azon túlmenően, hogy érdekes illusztrációs emlékanyagot nyújtanak Pest és Buda valamint az ország történelméhez, abban rejlik, hogy ezek – a Bakócz-érmet leszámítva - a korszak egyedüli olyan emlékérmei, amelyeken az ábrázolt személy magyar. Ennek az az oka, hogy az éremművészet nálunk csak később kezdett olyan szerepet játszani, mint amilyet ekkorra külföldön már elért.