Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2011. március - I. József ovális koronázási érme

2011.11.09

 


A hónap érme – I. József ovális koronázási érme 1687-ből
 
866.jpg

 

  Amikor 1687. december 9-én Széchényi György esztergomi érsek a kilenc éves József főherceget a magyar Szentkoronával megkoronázta, még senki sem tudhatta, hogy az újdonsült magyar király, Isten kegyelméből I. József csak 18 évvel később, atyja, I. Lipót halála után, 1705. május 5-én fog ténylegesen trónra lépni. Ekkor még azt sem lehetett tudni, hogy az egyébként tehetséges, s a jezsuiták befolyásától mentesen, Franz Ferdinand Rummel által nevelt gyermekből milyen uralkodó lesz. Az országgyűlés először – érthetően - nem is akarta beleegyezését adni a koronázáshoz, a főherceg kiskorúságára hivatkozva. Miután azonban a pápai nuncius megbérmálta az ifjú Józsefet, aki ezáltal egyházi értelemben is nagykorú lett, az országgyűlés beleegyezése nem várathatott magára.
 
 Egy dologban azonban már ekkor biztos lehetett mindenki: mivel a rendek nem sokkal korábban saját elhatározásukból mondtak le a szabad királyválasztásról, Józsefben a Habsburgok immáron örökös királyságának az első uralkodóját kell tisztelniük. A dinasztia ezt igyekezett is minden eszközzel nyomatékosítani. Így a József koronázására vert érmekkel is.
 
  A Friedrich Kleinert (1633-1714) által Nürnbergben készített érem elsősorban - a József koronázására vert többi éremtől is különbözve – méretével, súlyával és formájával hívja fel magára a figyelmet. A 104.2 g súlyú, ovális ólomérem átmérője hosszában 75 mm, szélességében 60 mm, vastagsága pedig 4 mm. Friedrich Kleinertnek, aki a két másik nagy nürnbergi mesterrel, Philipp Heinrich Müllerrel és Caspar Gottlieb Laufferrel együtt nagyszámú történelmi érmet is készített ebben az időszakban, volt egy specialitása. Állítólag ő volt az első Németországban, aki műhelyében az éremverést gépesítette, s a tiszta vágások által létrejövő felületre peremírást volt képes készíteni. A szokatlan vastagság oka ebben az esetben tehát a kettős peremírás!  
 
  A nagy felületű elő- illetve hátlap lehetővé tette a művészi szintű, minden részletre kiterjedő ábrázolást is. Az előlapon az ifjú József görög vagy római istenekhez hasonlatos portréja szerepel, meglehetősen szellős elhelyezésben, gyakorlatilag háttér nélkül. Az ovális felület felső részét egy felhőből kinyúló kar tölti ki, mely koronát tart az uralkodó feje fölé. Az előlapi német nyelvű körirat: IOSEPHUS der erste könig in Ungarn. MDCLXXXVII. (= I. József Magyarország királya 1687). A hátlapon egy hatalmas gránátalmafa áll (a termékenység szimbóluma), melynek törzsén függőlegesen IOSEPH felirat olvasható, a lombjai közt elhelyezve pedig a Szentkorona alatt Ausztria és Magyarország címere látható. A háttérben magyar táj, Bécs, Pozsony, Buda, a Duna, a Dráva és Eszék feltüntetésével. A hátlapi körirat ugyancsak német nyelvű: IOSEPH wird wachsen. Wie an einer Quelle. I Buch Mosein: 49. (= Termékenyfa József, termő ág a forrás mellett <I. Mózes 49:22>) A Mózes I. könyvéből való bibliai idézet üzenete teljesen egyértelmű: a magyar királyságot örökös királyságként bíró Habsburg ház további gyümölcseit várják Józseftől, a magyar királytól.
 
  Itt kell külön is kitérnünk a kettős peremírás szövegére: AUSTRIA EXTENDETUR IN ORBEM VNIVERSUM (= Ausztria nyújtsa ki kezét az egész világ után) , illetve ALLER EHREN IST OSTERREICH VOLL.( = Ausztriáé minden elismerés) *FK*. A latin és a német nyelvű szöveg ugyanannak a betűjátéknak az eredménye, amelyet a latin ábécé egymást követő magánhangzójára (AEIOU) szoktak kreálni. Ezek közül a legismertebb az Austriae Est Imperare Orbi Universo (Ausztria feladata a világot uralni) v. Austriae Est Imperium Orbis Universi (Ausztriáé az egész világ uralma) változat, mely az osztrák uralkodók régi jelszava. A magánhangzók sorozatából álló rejtélyes felirat állítólag III. Frigyes császárhoz fűződik, aki megparancsolta, hogy ezt a feliratot tüntessék fel több, máig nevezetes épületen (pl. a bécsi Szent Ruprecht templom, a bécsújhelyi kastély, a grazi katedrális nyugati kapuja stb.).  A kortársak és az utókor különbözőképpen értelmezték a rövidítést, melyet így is olvastak: Austria Erit In Orbe Ultima (Ausztria a világ végéig fenn fog állani). Ez utóbbi magyarázatot gúnyosan így travesztálták: Austria Est In Orbe Ultima: (Leghátul áll a világon Ausztria). A rövidítés német feloldásai: Alles Erdreich Ist Oesterreich Unterthan (Az egész világ Ausztria alá van rendelve) vagy az Aller Ehren Ist Österreich Voll (Ausztriáé minden elismerés). Ez utóbbi egyébként a 92. gyalogezred indulójaként vált ismertté.
 
  Összességében megállapítható, hogy az AEIOU rövidítés, illetve az erre épülő mondatok – beleértve az érem peremén olvasható latin és német nyelvű mondatokat is – Ausztria határtalan nagyságának kifejezésére szolgáltak. Ezek után senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy I. József magyar királyságában a kortárs európaiak is – joggal - a Habsburg birodalmi törekvések egy újabb sikerét látták.