Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


3., KÉPES KATALÓGUS - A HÁBORÚK VÉGE ÉS EMLÉKEZETE>>>>

2011.04.26

 

KÉRJÜK, ÍRJÁK MEG VÉLEMÉNYÜKET, JAVASLATUKAT A HONLAPPAL, ANNAK TARTALMÁVAL KAPCSOLATBAN! HASZNÁLJÁK A LAP ALJÁN LÉVŐ "HOZZÁSZÓLÁSOK" ROVATOT VAGY KÜLDJENEK E-MAILT A hleremtar@citromail.hu CÍMRE!
 
 

 

A TÖRÖK ELLENI HÁBORÚK ÉRMEI III.
 
A HÁBORÚK VÉGE ÉS EMLÉKEZETE

 

1053.jpg

Emlékérem konstantinápolyi békeszerződésre (bronz) 1724

E: LUD·XV.REX CHRISTIANISS· (Ludovicus XV. rex christianissimus = XV. Lajos, a legkeresztényibb király) XV. Lajos páncélos mellképe jobbra, hajában hátul szalag.
H: FINIUM ARBITER. (= Végső döntőbíró) Szakállas férfi domboldalon felállított mellszobra, a talapzathoz támasztva török, orosz és perzsa címerpajzs. A szelvényben TURCAS INTER/ RUSSOS ET PERSAS/ M·DCC·XXIV· (= A törökök, az oroszok és a perzsák között 1724)

32.45 g, Ø 41 mm, kitűnő 

 Leltári szám: 2007.1053.1

Hivatkozás: -

Az Oszmán Birodalom, svéd és francia biztatásra két ízben, 1712-ben és 1713-ban is hadat üzent Oroszországnak. Az 1712-es konstantinápolyi és az 1713-as adrianopoli békékben a Porta tulajdonképpen valamennyi elveszített területét visszaszerezte. Így Oroszország déli határai a Fekete-tenger partvidékétől messze északra kerültek. Az 1720-as évek elején a Szefevidák államának szétesésével megszűnt a kaukázusi orosz-török–iráni erőegyensúly. Irán helyét a térségben a másik két állam akarta átvenni. I. Péter orosz beltengerré szerette volna változtatni a Kaspi-tengert, felhasználva az orosz keleti kereskedelem lebonyolítására, a Kaspi-tenger melléki azerbajdzsán területek pedig az orosz manufaktúrák nyersselyem-szükségletét biztosították volna. 1722 nyarán I. Péter megindította a támadást a Kaukázusban, megakadályozandó a török hadak hódítását. Ugyanakkor az oroszok katonai és financiális okok miatt mindenképpen szerették volna elkerülni a törökök elleni háborút. Ehhez francia közvetítést kértek. Franciaország az orosz–török béke megőrzésében volt érdekelt, mivel az Oszmán Birodalom így harcolhatott Ausztria ellen. De Bonnac, az isztambuli francia követ, közvetítőként az 1723. július 14-től 1724. június 12-ig tartó tárgyalások aktív résztvevője volt. A konstantinápolyi békeszerződést végül 1724. június 12-én kötötték meg. Oroszország megszerezte Derbentet, Bakut és a Kaspi-tenger délnyugati parti sávját. Törökországé lett Azerbajdzsán nagy része, Nyugat-Irán és Grúzia-Sirván oszmán protektorátus alatti kánsággá vált. A szerződés létrejöttében a francia diplomácia nagy szerepét maga a cár is elismerte. Oroszország átengedte a törököknek a Kaukázuson túli régió nagy részét, de megtartotta a Kaspi-tenger melléki tartományokat, a török expanzióval szemben biztosította délkeleti határait és a fenti térség nyugati részén fontos kereskedelmi utak birtokába került. A konstantinápolyi békeszerződésre készült érem készítőjét nem ismerjük.

 
1063u.jpg

Emlékérem Lotaringiai Károly pannóniai győzelmeire (bronz) 1729 körül – Nancy

E: Gyöngykörben CAROLVS·V·D·G·-DVX·LOT·MAR·D·C·B·G· (Carolus V. Dei Gratia Dux Lotharingiae Marchio Dux Calabriae Barri Gelriae = V. Károly, Isten kegyelméből Lotaringia hercege, Calabria, Bar és Geldern őrgrófja) Lotaringiai Károly díszes páncélos mellképe jobbra, az Aranygyapjas Rend láncon viselt jelvényével.
H: Szalagon VIRTVS · GERMANORVM (= A németek vitézsége) Sas villámokat szór egy város mecseteire. A középen lévő obeliszkről turbán és félhold bukik alá. A szelvényben PANN·VINDICATA (Pannonia vindicata = felszabadított Pannonia) A szelvény peremén jobb oldalt: S.V.
 

89.5 g, Ø 56 mm. kitűnő

Leltári szám: 2007.1063.1

Hivatkozás: Montenuovo 1036, Domanig DM 485, Wurzb. 4462,

Az érmet Ferdinand de Saint-Urban (1658-1738) készítette egy olyan sorozat részeként, amelyben a Lotaringiai-ház hercegeit és hercegnőit örökítette meg. Saint-Urban Nancyban született, Németországban és Itáliában tanulta ki a vésnök mesterséget. Több mint 30 évig Bolognában majd Rómában alkotott. Ezután visszatért szülővárosába, ahol Lotaringiai Lipót herceg (V. Lotaringiai Károly fia) szolgálatába állt. Itt készítette el mintegy 150 darabból álló híres sorozatát.


 
1054.jpg

Érem a Krím-félsziget Oroszországhoz való csatolására (Sn) 1783 - Szentpétervár

E: Б·М·ЕКАТЕРИНА·II·ИМПЕРАТ·И САМОДЕРЖ·ВСЕРОССIИС· (Божьей Милостью Екатерина II, императрица и самодерж. Всея Руси = II. Katalin Isten kegyelméből minden oroszok cárnője és uralkodója) Katalin cárnő mellképe jobbra. A karszelvényben ТИМОФЕЙ ИВАНОВЬ 
H:cЛЕДСВТИЯ МИРА (= A béke következményei) A Krím-félsziget térképe a földrajzi egységek neveivel. A szelvényben 4 sorban: ПРИСОЕДИНЕНИЕ К РОССИЙСКОЙ / ИМПЕРИИ БЕЗ КРОBOПРОЛИТИЯ / АПРЕЛЯ 8 ДНЯ / 1783 ГОДА (= Csatlakozás az Orosz Birodalomhoz vérontás nélkül 1783. április 8-án)

94.1 g, Ø 65 mm, nagyon szép

Leltári szám: 2007.1054.1

Hivatkozás: Reichel 2685, G&M GM 127/5794,

Az oroszok már a 17. századtól kezdve törekedtek arra, hogy megszerezzék a Fekete-tenger feletti ellenőrzést, s így további utat nyithassanak a Földközi-tengerre. Az orosz-török összecsapások a 18. századra rendkívül intenzívvé váltak. Az 1730-as években a cári csapatok már komolyabb akadály nélkül támadhatták a Krímet. 1774-ben II. (Nagy) Katalin rávette a szultánt a kücsük-kajnaradzsi békében, hogy adja meg a krími tatár kánságnak a függetlenséget. 1783-ban az oroszok birodalmukhoz csatolták a területet és az ország önállósága megszűnt. Az utolsó kán, Sahin Giráj évdíj mellett lemondott a trónjáról. Ez a nagyméretű ónérem Tyimofej Ivanovics Ivanov (1729-1803) és Johann Balthasar Gass (1730-1813) alkotása.


 
1055.jpg

Emlékérem Belgrád bevételére (Ag) 1789 - Bécs

E: GED·LAVDONIVS EXERCITT·AVSTR·SVMMVS IMP· Gideon Laudon generális mellképe jobbra.
H: TAVRVNVM EXPVGNATVM (= Visszahódított Zimony) Belgrád látképe. A szelvényben VIII · ID · OCTOBR/M·DCC·LXXXIX· (= 1789. október 8-án)

32.26 g, Ø 47 mm, kitűnő

Leltári szám: 2007.1055.1

Hivatkozás: Montenuovo 2181, Julius 2828,

Az 1787–91 között vívott harmadik osztrák – török háború katasztrofálisan indult a birodalom számára: a törökök benyomultak a Bánságba, és magukkal hurcolták a Balkánon pusztító járványokat is, melyek később több ezer áldozatot követeltek a Habsburg hadseregben. A küzdelem mélypontja az 1788 szeptemberében vívott karánsebesi csata volt, ahol a megzavarodó császári katonák tévedésből egymást lőtték halomra az éjszakában. A szégyentől aztán Laudon tábornagy mentette meg II. Józsefet, aki a következő évben elfoglalta Belgrádot. Az 1789. szeptember 16-án kezdődő ostrom szempontjából meghatározó volt a havasalföldi hadszíntéren két nap múlva kezdődő hadi esemény. A szövetségesek Friedrich Josias Coburg herceg vezetésével szeptember 22-én Martinestinél csapást mértek az oszmán seregre. Ily módon a Belgrádot ostromló sereget ellenséges haderők alig zavarták. Október 8-án végül az Oszmán pasa vezette védők megadták magukat, s eljuttatták a kapitulációs okmányt és a város kulcsait a császári-királyi főparancsnok szállására. Mivel ekkor már az egész akkori világ vigyázó szemét Párizsra vetette, Belgrád Habsburg-fennhatóság alá kerülése különösebb visszhang nélkül maradt. Az aranyozott ezüst érem Matthäus Donner (1704-1756) alkotása.


 
1056.jpg

Emlékérem a foksáni győzelemre (Sn) 1789

E: FRID·IOSIAS PRINZ V·S· COBURG·K·K·Œ·FE·MAR· (Fridericus Iosias Prinz von Sachsen Coburg Kayserlich Koeniglich Oesterreichischer Feld Marschal = Herceg Friedrich Iosias von Sachsen-Coburg osztrák császári és királyi tábornagy) A herceg mellképe balra.
H: ES LEBE IOSEPH·II· (= Éljen II. József) Csatajelenet. A szelvényben SIEG·D·OESTREICHER·/U·RUSSEN·Ü·DIE TÜR/KEN·BEY·FOKSAN/D·3J IUL·1789 (= Az osztrákok és oroszok győzelme Foksánnál a törökök felett 1789. július 31-én)

37.00 g, Ø 47 mm, kitűnő

Leltári szám: 2007.1056.1

Hivatkozás: Montenuovo 2179, Julius 2819, Würz. 1423, Grasser 554,

Friedrich Josias Coburg herceg osztrák csapatai 1788 májusában érkeztek meg a hadszíntérre, de Moldáviában és Havasalföldön nem sok sikerrel jártak a szövetséges alakulatok hadműveletei. Decemberben Wenzel Anton Kaunitz kancellár levélben tájékoztatta a cári udvart, hogy Ausztria – a fokozódó osztrák–porosz ellentétekre hivatkozva – a háború beszüntetését kívánja. Ennek ellenére az egyesült orosz-osztrák seregek a következő esztendőben is folytatták a hadműveleteket, s fényes győzelmeket arattak. Június 21-én Coburg és Szuvorov szövetséges csapatai Focşani (Foksán) mellett megtámadták a megerősített török tábort, és súlyos vereséget mértek rá. A Focşani-i csatában részt vett Fazekas Mihály, a Lúdas Matyi későbbi szerzője, aki az ütközetben meg is sebesült. Az érmet Johann Christian Reich (1740-1814) készítette.


 
1057.jpg

Orosz zseton a törökkel kötött iaşi-i békére (Ag) 1791

E: II. Katalin cárnő monogramja (E II = Ekaterina II) korona alatt.
H: Cirill betűs írás négy sorban. МИРЬ/ CЬ ПOPTOЮ/ ДEKAБPЯ 29 ДНЯ/ 1791 ГОДА

4.96 g, Ø 24 mm, nagyon szép

Leltári szám: 2007.1057.1

Hivatkozás: Kobe 1912, Reichel 2840

1790. augusztus 3-án Oroszország békét kötött Svédországgal, és ezzel befejeződött az 1788-tól tartó katonai konfliktus. Ezt követően Patyomkin herceg ugyancsak békét javasolt a Portának, de az Anglia és Poroszország nyomására sem volt hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni. Az orosz hadvezetés ekkor újabb katonai akciókba kezdett. A következő hónapokban mind szárazföldön, mind a tengeren ragyogó győzelmeket arattak az orosz seregek. 1791 őszén – a háború folytatása mellett kardoskodó angolok tanácsa ellenére – Törökország kénytelen volt béketárgyalásokat kezdeni. Az 1791. december 29-én aláírt iaşi-i béke Oroszországhoz csatolta a Fekete-tenger partvidékét a Déli-Bugtól a Dnyeszterig. A szerződésben III. Szelim szultán elismerte az 1774-es Kücsük-Kajnardzsi-i békefeltételeket, lemondott Grúziáról, kötelezte magát, hogy betartja a megállapodás pontjait a dunai fejedelemségeket illetően, és ünnepélyesen lemondott Ocsakov erődjéről. A iaşi-i béke értelmében a Fekete-tenger egész északi partvidékének megszerzése erősítette Oroszország stratégiai helyzetét, új tengeri utakat nyitott meg előtte, elősegítette a délorosz területek benépesítését és gazdasági hasznosítását.

1058.jpg

Érem Oroszország törökök elleni hadüzenetére (bronz) 1829 - Berlin

E: NICOLAUS I TOTIUS RUSSIAE IMPERATOR (= I. Miklós, minden oroszok cárja) I. Miklós cár feje jobbra. A nyakszelvényben G. LOOS.DIR.H.GUBE FEC.
H: ACCINGE FEMORI GLADIUM TUUM - HEROS. PS. 45.4. (= Kösd derekadra kardodat vitéz <Zsoltárok Könyve 45:4>) I. Miklós cár római páncélban és köpenyben jobbra, előtte lábánál sisak. Religio köszönti őt, aki kardot és keresztet nyújt át neki. A szelvényben BELL. TURC . INDICT./ D. XIV APRIL./ MDCCCXXVIII (= Hadüzenet a törököknek 1828. április 14-én)

36.00 g, Ø 38 mm, kitűnő

Leltári szám: 2007.1058.1

Hivatkozás: Reichel 3498, Dyakov 470.1, Baldwins 46/2352, Dogan 6479

A Julianus naptár szerint 1828. április 14-én I. Miklós orosz cár hadat üzent a törököknek, ezzel kezdetét vette az újabb orosz – török háború. Ennek a háborúnak a végén került a két román fejedelemség hivatalosan is orosz protektorátus alá. Gottfried Bernhard Loos (1774-1843) és Heinrich Gube (1805-1848) alkotása.

 

1059.jpg

Érem a navarinói győzelemre (aranyozott réz) 1827

E: LA FLOTTE ANGLO FRANCO RUSSE VAINQUIT LES TURCS A NAVARIN LE 20 OCTO_E 1827 · (= Az angol-francia-orosz flotta legyőzte a törököket Navarinónál 1827. október 20-án) Pallasz Athéné feje jobbra sisakkal. A nyak alatt BOYARD · EDIDIT
H: DE RIGNY  - CODRINGTON - HEIDEN Három korona (francia, angol, orosz), köztük kereszt alakú kitüntetések.

17.41 g, Ø 33 mm, nagyon szép

Leltári szám: 2007.1059.1

Hivatkozás: MH 136v, Dogan 6475

A navarinói csatában a francia hajóhadat De Rigny admirális, az oroszt Heyden admirális, az angolt Codrington tengernagy vezette. Utóbbi volt az egész flotta főparancsnoka. Az 1827. október 20-án megvívott tengeri ütközetben megsemmisítő vereséget mértek a török, egyiptomi, tuniszi hajókból álló flottára. A csatában két óra alatt elpusztult a török flotta, 82 hajójából csak 28 menekült meg.

 

1060.jpg 

Török érem Szilisztra megvédésére (bronz) 1855

E: Az erőd látképe. A szelvényben török írás.
H: A szultán jele koszorúban. 

21.10 g, Ø 37 mm, nagyon szép

Leltári szám: 2007.1060.1

Hivatkozás: Nuri Pere 1097,

A Krími háborúban, 1854. március közepén az oroszok Gorcsakov és Lüders gyalogsági tábornok vezetésével Brailánál, Galacnál és Izmailnál átkeltek a Dunán. Céljuk a Duna-menti fő török erősség, Szilisztra bevétele volt, mivel egyrészt a kb. 100 ezer főnyi (felerészben irreguláris) Duna-menti török hadsereg Vidin és a Duna-delta között dekoncentrálva, 4-5 egységre megosztva állomásozott, másrészt az erőd védművei és helyőrsége nem voltak felkészülve az orosz támadásra. Az ostromhoz májusban fogtak hozzá, ám Gorcsakov túlzott óvatossága miatt az orosz erők nem tudták teljesen körülzárni az erődöt. Bár a török felmentési kísérletet visszaverték, az erőd ostroma elhúzódott. 1854 júniusában a háborút egyre nyugtalanabbul szemlélő osztrák kormányzat kvázi hadüzenettel fenyegette meg a román fejedelemségeket már lassan egy éve megszálló, és a Calafatnál és Szilisztránál is láthatóan elakadt oroszokat. Így a cár június 21-én végül hadserege visszavonása mellett döntött. A törökök számára az erőd megvédése diadalt jelentett.

 

1064.jpg

Emlékérem Bécs felszabadításának 200. évfordulójára (Ag) 1883 - Bécs

E: ê IN DANKBARER ERINNERUNG AN VERTHEIDIGUNG UND ENTSATZ ê DIE STADT WIEN XII· SEPT·MDCCCLXXXIII (= Köszönetteljes emlékezés (Bécs) megvédéséért és felszabadításáért. Bécs városa 1883. szeptember 12-én) Fegyverekkel körbevett öt éremképen az 1683-as felszabadítás vezetői: I. Lipót császár, III. Sobieski János, V. Lotaringiai Károly, gr. Rüdiger Starhemberg, Andreas von Liebenberg. Középen Bécs címere.
H: VRBS · PRO · ORBE (= A város a világért) Jupiter kereszttel díszített sisakban, baljában pajzzsal, jobbjában lándzsával. Lába alatt elesett török katona, akinek félholddal díszített pajzsát és fegyvereit tiporja a főisten. Jupiter jobbján a hírhozó Merkúr ül, kezében tekercset tart. A főisten balján megkoronázott Iuno ül, maga mellett Bécs címerével díszített pajzsot tart. Alul a szelvényben MDCLXXXIII és J. TAVTENHAYN

136.2 g, Ø 72 mm, kitűnő

Leltári szám: 2007.1064.1

Hivatkozás: -

Anton Scharff (1845-1903) és Joseph Tautenhayn (1837-1911) alkotása. Ritka és gyönyörű darab!

 

1065.jpg

Érem Waidhofen felszabadításának 360. évfordulójára (Ag) 1892

E: CIVIVWIWWAIDHOFEN · X SWVNIVERSITATISW Török feje az erőd kapuja felett.
H: 360 JAHR. JUBILAUM DER BEFREIUNG DER STADT VON DEN TÜRKEN
ê1892ê Waidhofen an der Ybbs látképe, felette WAIDHOFEN 1532

62.6 g, Ø 51 mm, kitűnő

Leltári szám: 2007.1065.1

Hivatkozás: Hauser 1755, Wurzb. 9212

Waidhofen an der Ybbs, a "tornyok szép városa" Alsó-Ausztria és Felső-Ausztria határán található település. 1532-ben a török ostromolta, a város 500 polgára azonban visszaverte a támadást. A törökök úgy menekültek el a város falai alól, hogy még kincseiket is hátrahagyták. Ebből az "ölükbe pottyant" zsákmányból építettek a polgárok a meglévő mellé egy másik tornyot, hogy emlékeztesse őket a fényes győzelemre. Az érmet a győzelem 360. évfordulójára készítették. Alkotója ismeretlen.

 

1066.jpg

Érem Savoyai Jenő péterváradi emlékművének leleplezésére (Ag) 1902 

E: PER VIAM QVA VENIT REVERTATVR· (= Azon az úton, amelyen jött, tér vissza <Királyok II. könyve 19:33>) Angyal szemből, jobb kezében pálcával. Alul félkörben két sorban IN·MEMORIAM·PETRO·VARADINI· A·TVRCIS·/ LIBER·DIE 1· OCTOB· MDCVIC· (= Pétervárad töröktől való felszabadulásának emlékezete 1694. október 1-jén)
H: OBSID·PET·VARADIN· (= Pétervárad ostroma) Az erőd képe madártávlatból.
Peremírás: DENKMAL ENTHULLUNG 5. AUG. 1902 (= Az emlékmű leleplezése 1902. augusztus 5-én)

25.94 g, Ø 39 mm, kitűnő

Leltári szám: 2007.1066.1

Hivatkozás: Montenuovo 1123

 Savoyai Jenő szobrát 1902. augusztus 5-én leplezték le Péterváradon, arra emlékezve, hogy a hadvezér 1716-ban ugyancsak augusztus 5-én győzött a település melletti csatában a törökök felett. Az érem megemlékezik a vár török uralom alól való 1694. október 1-jén történt felszabadulásáról is. Az érem készítőjét nem ismerjük.

 

1067.jpg

Török emlékérem Rumeli Hisar helyreállítására (Ag) 1958

E: FATIH·SULTAN·MEHMET 1430-1481 Mehmed szultán mellképe jobbra. A váll alatt mesterjegy.
H: RUMELIHISARININ·RESTORASYON·HATIRASI
ã 1958 ã Az erőd képe.

58.9 g, Ø 47 mm, kitűnő

Leltári szám: 2007.1067.1

Hivatkozás: -

Rumelihisari erődje Isztambul Saryer kerületében, a Boszporusz európai oldalán található. A várat II. Mehmed építette 1451-1452-ben, még Konstantinápoly elfoglalása előtt. Az építmény restaurálási munkálatai 1955 májusában kezdődtek el és 1958. május 29-én fejeződtek be. 1960 óta Rumelihisariban múzeum és a nyári hónapokban koncerteknek helyet adó szabadtéri színház van.

 
1069.jpg 

Emlékérem Bécs felszabadításának 300. évfordulójára (Ag) 1983 

E: ZUR ERINNERUNG AN DIE BEFREIUNG WIENS VON DEN TÜRKEN VOR 300 JAHREN ·1683-1983· (= Bécs töröktől való felszabadításának 300. évfordulója emlékére 1683-1983). Az ostromlott város.
H: A DOMINOVENIT PAX @ VICTORIA. Csatajelenet. 1683.

14.90 g, Ø 33 mm, kitűnő +

Leltári szám: 2007.1069.1

Hivatkozás: -

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

matejano@gmail.com

(Máté János, 2015.10.06 08:52)

Az "1055. Emlékérem Belgrád bevételére" (1789) érem alkotója időben nem lehet Matthäus Donner (1704–1756)! Az érme alkotója helyesen Ignaz Donner (1752–1803). Stílusában is az ő alkotása.
Tisztelettel: matejano