Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virtuális tárlatvezetés: A korona pénzrendszer

  A XIX. század második fele törekvés az áttérésre ezüstvalutáról aranyvalutára. A század közepén nagymennyiségű aranyat tártak fel elsősorban Európán kívül. Az amúgy is ingadozó ezüst értéke a túltermelésnek köszönhetően nagymértékben esett a világpiacon. Az ezüstvalutás Osztrák–Magyar Monarchia szigetként állt az aranyvalutás országok között. Az ezüst pedig nem kívánt mennyiségben áramlott be a monarchiába. A háborúk és a pénzügyi válságok fokozták a nemesfém igénybevételét, a pénzforgalom jelentős százalékát bankjegyek és bankfedezet nélküli államjegyek bonyolították.
  Számos terv, javaslat érkezett szakemberektől, laikusoktól egyaránt a valutakérdés rendezésére. A hosszú ideig húzódó problémát a korona rendszer bevezetése zárta le. 1891 januárjában a Minisztertanács tárgyalta azt a 106 oldalas, 21 táblázattal kiegészített tanulmányt, amely az új valutarendszer alapját képezte. Csak aranyvaluta jöhetett számításban az ezüst áringadozása miatt. Előnyös lenne – fogalmazta a tervezet –, ha pénzünk világpénz lenne, de aggodalomra adna okot, hogy az arany kikerülne az országból. Abban a kérdésben, hogy az új valuta a márkához vagy a frankhoz kapcsolódjon, a pénzügyminiszteri javaslat az utóbbi mellett tette le a voksot, de az elnevezésben nem kell feltétlenül a frankhoz ragaszkodni, lehet magyar nevet is választani, mint a denár vagy a gira. Az államjegyek közül annyit lehet forgalomban tartani, amennyit az elbír. Kibocsátása történhet közösen, vagy külön-külön Ausztriában és Magyarországon. Az új valuta bevezetésének költségeit a kiegyezéskor meghatározott Ausztria : Magyarország, 70 : 30 arányban szabná meg.
  1892-ben Wekerle Sándor pénzügyminisztersége alatt történt meg az áttérés az aranyvalutára. (1 kg arany = 3280 korona, 1 korona = 100 fillér) A századforduló és századelő címletei: bronz 1 és 2 fillér, nikkel 10 és 20 fillér, ezüst 1, 2 és 5 korona, arany 10, 20 és 100 korona. Az első világháborúban a hadiipar szükségletei miatt a bronzot és a nikkelt kivonták a pénzverésből, helyettük acélt használtak.
  Az ideális a tiszta aranyvaluta lett volna, ami a jegybank, az Osztrák–Magyar Bank nagymennyiségű, az alacsony ár miatt nehezen értékesíthető ezüstkészlete miatt nem volt megvalósítható. A tervek szerint átmenetileg a fémpénzek egy része ezüstből készült. (Ezért nevezték a koronarendszert a kortársak sánta valutának.) Bevezetéskor egy főre 3 korona 43 fillér ezüstpénz jutott 17.463.473 fős lakossággal számolva. A háborúk miatt felhalmozott államadósság kérdését is rendezni kellett: ezt 3 év alatt tervezték, mielőtt bevezetik a papírpénzek szabad nemesfémre váltását.
  Az elnevezésben hamar egyezség született: legyen korona, mert az a „magyar államiság kifejezése” évszázadok óta, a váltópénz nevére a középkori eredetű fillért tartották legalkalmasabbnak. Az addigi osztrák értékű valuta helyére az aranyértékű korona az 1892. évi XVII-XXI. törvénycikkek szentesítésével lépett. Nyolc év türelmi átmeneti idő után a korona értéket 1900-tól volt kötelező kizárólagosan használni. Az elévülési idő, azaz amikor már fizetni nem lehet a régi pénzekkel, de még névértéken be lehet új pénzre váltani, az ezüst 1 forintos esetében 1927-ig, a pengő bevezetéséig tartott. A papírpénzeket: a bankjegyeket és az államjegyeket 1894-től az 1910-es évek elejéig váltották. A bankjegyeket minimum 40%-ig arannyal kellett fedezni. Ez az arány gyakran messze meghaladta az előírt minimumot.
1899-ben az Osztrák–Magyar Monarchia közös bankjának, az Osztrák–Magyar Banknak lejárt szabadalmát újabb tíz évvel meghosszabbították. A bank lett a pénzforgalom egyedüli szabályozója, a monarchia pénzügyi központja. A sok kritikával illetett korona értékű bankjegyek 1900-tól jelentek meg. Aranyból 10 és 20 koronás készült.
 
Kép
 
valamint Ferenc József magyar királlyá koronázásának 40. évfordulójára 1907-ben,
 
Kép
 
illetve császárrá koronázásának 60. évfordulójára 1908-ban jubileumi 100 koronást bocsátottak ki. A nagy érték miatt egyik pénz sem vett részt a mindennapok pénzforgalmában.
 
Kép
 
Ezüstből korlátozott számban vertek 900 ezrelék finomságú 5 koronásokat
 
Kép
 
és 835 ezrelék ezüsttartalmú 2 és 1 koronásokat.
 
Kép
 
A váltópénzsor a nikkel 20 és 10, valamint a réz 2 és 1 filléresekből állt.
 
Kép
 
  A „boldog békeidők” a pénztörténetben is a századforduló évei. A pénzek sajátos csoportját képezik a jubileumok alkalmából készített veretek. 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulójára, a látványos millenniumi eseménysorozat keretében jubileumi ezüst 1 koronást vertek, hátlapján a honfoglalási jelenettel.
 
Kép
 
  Fiktív pénzekből összeállított sorozat is készült a jeles alkalomból. A Szent István óta a magyar pénztörténet kiemelkedő fontosságú pénztípusai alapján készült éremképekkel díszített darabok a gyűjtők körében jól ismertek, de a gyakorlatlan szem eredetinek vélheti ezeket.
  A Ferenc József-i aranykort az első világháború zárta le. 1914-ben megakadt a gazdasági élet, megtorpant a pénzügyi élet fejlődése is. A jegybank 40%-os nemesfémfedezeti előírását felfüggesztették, felmentették azon kötelessége alól is, mely szerint a korona értékének stabilitásáról kell gondoskodnia a többi aranyvalutákkal szemben. Az aranyvaluták kora leáldozott. A háború növekvő terhei miatt a legtöbb háborút viselő ország letért az aranyalapról. Az államháztartások deficitje ugrásszerűen növekedett. A nemesfém pénzek, később bármilyen anyagból készült fémpénzek eltűntek a forgalomból. Szinte kizárólag papír anyagú pénzek bonyolították a pénzforgalmat. A bankjegyeken hiába volt olvasható a fémpénzre válthatóság lehetőségére utaló kitétel. A későbbiekben még a felirat is eltűnik a pénzekről. Az első világháború alapjaiban változtatta meg a pénzügyeket, ezen belül is a pénzkibocsátást.
  A gyulafehérvári verde 1871-es bezárása után Körmöcbánya maradt az egyetlen magyar pénzverde, IV. Károly (1916-1918) alatt ott verték minden fémpénzünket. Az utolsó magyar uralkodó négy címletben veretett fémpénzt, köztük a magyar történelem utolsó forgalmi aranypénzét 20 koronás címletben 1918-as évszámmal. 1916-ban - még Ferenc József uralkodása alatt - verték az utolsó ezüstkoronát is. A háború előre haladtával azonban a kevésszámú nemesfémet a lakosság azonnal felhalmozta, így a pénzforgalomban azok többé nem vettek részt. Később a nem nemesfém - nikkel és bronz - váltópénzeket is elrejtették a kormány tiltása és intézkedései ellenére.
  Mivel a háborúban a nikkelre és a rézre volt szükség, IV. Károly idején vasból verték a 20, 10 és 2 filléreseket. Az éremképek megegyeznek elődje, Ferenc József által kiadottakéval: előlapon a magyar korona és a körirat: MAGYAR KIRÁLYI VÁLTÓPÉNZ, a hátlapon az értékjelzés a fő motívum.
 
Kép
 
  Az első világháborút a krónikus pénzhiány jellemezte, különösen váltópénzhiány és a kis címletű bankjegyek hiánya lépett fel. A bankjegyekbe vetett bizalom megingott, egyre jobban, ahogy az árak növekedtek.
  1918. október 28-30-án a kormány utasítására a körmöcbányai pénzverde gépeinek és berendezésének egy részét leszerelték és Budapestre szállították, majd a Soroksári úton levő dohányraktárban helyezték el. A Tanácsköztársaság idején a gépeket a Soroksári útról átszállították a csepeli Weiss Manfréd gyárba. A Vasműben, illetve a Fémmű egyik üzemi épületében 1919. április 3-án kezdték meg a Tanácsköztársaság rendeletére a váltópénzek verését. 1919. május hónap közepétől kezdve, naponta 250-300.000 acél 20 filléres készült, változatlanul K-B verdejeggyel. Ezek az ún. "vaspénzek". A Tanácsköztársaság tervei között 10 koronás ezüst és 200 koronás arany kibocsátása is szerepelt. A terveket, amelyekből a bronz fázisok fennmaradtak, Beck. Ö. Fülöp és Ferenczy Béni tervezte. A nemesfémek megjelentetésének azonban nemcsak az idő rövidsége szabott gátat, hanem a gazdasági feltételek sem voltak adottak. A Tanácsköztársaság bukása után továbbra is vertek Csepelen vas 10 és 20 filléreseket. A 10 filléreseket 1919 és 1920 évszámmal, a 20 filléreseket pedig 1920, 1921 és 1922 évszámmal, s valamennyi veretet KB verdejeggyel készítették.
  Az új fém 5 koronást az aprópénzhiány pótlására és a papír 5 koronások gyors elhasználódása miatt akarták forgalomba hozni az 1922. XVII. tc. alapján. Az új pénz tervezésére Berán Lajoson kívül Beck Ö. Fülöp és Damkó József is megbízást kapott, s az eredeti tervek szerint a Magyar Numizmatikai Társulat és az Éremkedvelők Egyesülete is részt vett volna a zsűrizésben. Végül csak a Berán-féle tervből készültek próbaveretek. A Pénzverő Hivatal a Schweizerische Metallwerke Selve u. Co. és a Huguenin Freres & Co. nevű svájci céggel is tárgyalt, de a magas árajánlat miatt a tárgyalások elakadtak. Az utóbbi cég végül mégis elkészítette a próbavereteket. Összesen 8 féle fémből készült próbaveret: nikkel, bronz, réz, tombak, kupronikkel, alubronz, sárgaréz és thuna ötvözet. A svájciak ez utóbbi thuna elnevezésű alumínium ötvözetet ajánlották volna leginkább, mely a tiszta alumíniumnál kevésbé gyorsan kopik. Mivel az elhúzódó tárgyalások miatt a próbaveretek kiverésére is csak 1923-ban került sor, az infláció előrehaladása miatt már nem került kibocsátásra.
 
Kép

 TEKINTSÉK MEG ALÁBBI KÉPES KATALÓGUSUNKAT! >>>>>>>>>>>>>>

 

 

Cikkek

KÉPES KATALÓGUS - A KORONA PÉNZRENDSZER>>>>>

2010.12.14

Kép