Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virtuális tárlatvezetés: Árpád-házi uralkodók pénzei

 

 
 
  A X. században a kalandozások csökkenésével a külföldről zsákmányolt pénzek lassan elapadtak, és csökkent az arab dirhemek beáramlása is. Az egyetlen biztos pénz a bizánci arany volt ekkor a Kárpát-medencében. A mindennapi forgalomban ezek használata azonban nehézkes volt. Ebben az időben még egymás mellett léteztek a vert pénzek és a pásztortársadalmakban megszokott állatpénz, a tinó.
  A magyarországi pénzverés az államalapítás idején kezdődött meg. I. István(1000-1038) idején került forgalomba az első magyar ezüstpénz. Ennek előlapján a STEPHANUS REX körirat, hátlapján pedig a valószínűleg Esztergom nevére utaló REGIA CIVITAS felirat szerepel.

 

0001.jpg

Első pénzérméink a regensburgi vereteket utánozták, s bajor mintára történt a pénzverés: a 408 grammos fontból 510 db obulus (féldénár) került ki. I. István pénzverésével kapcsolatban azonban még mindig sok kérdés tisztázatlan. Ezek egyike, hogy ki és mikor verethette a nagyharsányi leletben előkerült LANCEA REGIS feliratú pénzeket. Azt azonban leszögezhetjük, hogy I. István uralkodásától kezdve Magyarországon a pénzverési jog kizárólag az „Isten kegyelméből" való uralkodókat illette meg.

 


  Az első magyar dénárok kitűnő minőségű ezüstből készültek, így külföldön is szívesen fogadták őket. Nyugat-Európában és főként Skandináviában igen gyakoriak az éremleletekben. Utóbbi helyen még másolásukkal, hamisításukkal is megpróbálkoztak. A hamisítók a magyar dénár nemzetközi jó hírét próbálták saját hasznukra fordítani, de a pénzek elnagyolt, igénytelen kivitelezése rögtön elárulja, hogy nem magyar verdében készültek ezek.

  I. István dénárjainak éremkép típusát utódai is átvették. Péter (1038-1041 és 1044-1046) csupán a hátlapi REGIA CIVITAS feliratot változtatta PANNONIA-ra.

0002.jpg

Aba Sámuel (1041-1044) pénzein a hátlapi PANNONIA felirat görögös hangzású PANONEIA változatára nincs magyarázat.

0003.jpg

Egyes feltevések szerint talán a verőtövet készítő mester görög származású volt. I. András (1046-1060) korától a kétévenkénti, majd az évenkénti pénzbeváltás, pénzújítás jellemző. Az új pénzt általában kisebb súllyal vagy alacsonyabb ezüsttartalommal bocsátották ki. Az új érméket egy-egy sigla (kör vagy ék) jelezte.

0004.jpg

A korábbi és a későbbi kibocsátások közti nyereség a kincstár haszna, az uralkodó egyik legfőbb bevételi forrása lett. Az évi pénzújítási rendszer a gazdaságnak súlyos károkat okozott, és alkalmat adott a nyerészkedésre is, ráadásul rontotta a király tekintélyét is.

  A magyar pénzkibocsátás gyakorlatában ritka kivételnek számít a hercegi pénzverés. I. András testvérének, a későbbi I. Béla királynak (1060-1063) adott jogot, amelynek alapján, mint az ország egyharmadának, a dukátusnak az ura, saját nevére verhetett pénzt. A hercegi veretek annyiban különböztek a királyiaktól, hogy a név után DVX olvasható.

0005.jpg
 
 
A hercegi és a királyi pénzek párhuzamosan forogtak az országban. A Nagy Lajos korában készült Képes Krónikában olvasható, hogy I. Béla olyan pénzeket veretett, amelyből 40 darabért számítottak egy bizánci aranyat, s "pensa" néven ez vált számítási pénzzé.
 
  Salamon (1063-1074) pénzeivel kezdődött a pénzek hátlapjának kevésbé gondos kidolgozása, amely a XII. századra teljesen elnagyolttá vált. Ugyanakkor az ő pénzein jelenik meg először az uralkodó  - egyelőre még sematikus - ábrázolása. László, Könyves Kálmán, II. István és II. Béla egyes veretein még találkozunk hasonló királyábrázolással, amely a későbbiekben a hátlapi képekkel együtt tovább silányult.
 

0006.jpg

  Géza (1074-1077) a Salamontól kapott dukátusban hercegként gyakorolta az uralkodói jogokat, s veretett pénzt.

0007.jpg

  Arra a mai napig nincs magyarázat, hogy miért íratta Géza hercegi érméire keresztény Magnus/Muonas nevét, s miért cserélte azt fel királyi dénárain pogány Geuca nevére.

0008.jpg

  I. László (1077-1095) pénzverésével ért véget a magyar dénároknak az az első korszaka, amely idő alatt ezek - jó minőségükből adódóan - kedvelt fizetőeszközök voltak a nemzetközi kereskedelemben. Az ő uralkodása alatt számos, a kétévenkénti pénzbeváltásnak megfelelő számú éremtípust adtak ki.

0009.jpg
 
  I. László nevéhez fűzhető az első pénzlábváltoztatás. Uralkodásától kezdve 1 font = 470 dénár lett, tehát javult a pénz minősége.

Könyves Kálmán (1095-1116) a pénzügyi politikájában nem követte I. Lászlót a bizánci aranyhoz viszonyított nehéz dénárok verésében. Letért a 11. századi féldénárok veréséről is, s ezzel elindítója lett a 12. századi aprópénz korszaknak. Kálmán a kétévenként kibocsátott, átlagban 0.45 g súlyú, recézett szélű érmékkel elérte, hogy megszűnt az ezüstpénzek szélének lenyirbálása, mely korábban akár 30-40%-os súlycsökkenést is eredményezett.

0012.jpg
  A Kálmán korabeli pénzek értékére igen kevés adatunk van. Egy Kálmán uralkodása idejéből való forrás azonban említi egy hadi lónak az árát: 15 penza. Mivel 1 penza = 40 dénár, 600 dénárért vásárolhattak egy hadi lovat. (Egy jól kiképzett hadi ló ára akár százszorosa is lehetett egy igás lóénak.) Kálmán idejében már belföldön is nagyobb jelentőségű volt a vert pénz, mint annak előtte: a törvényekben már nem az ökör vagy a tinó szerepel értékmérőként, hanem a dénár.
  II. István (1116-1131) idején nagyfokú volt a pénzrontás. A kibocsátott új pénzeknek mintegy a fele a régiek beváltására szolgált, a többit veretlen és külföldi pénzek beváltására használták.
 
16.jpg

  Ebből az időből való a pénzverők és a pénzváltók első említése.

  II. (Vak) Bélának (1131-1141) egyik pénztípusából a XX. század elején mintegy 40 000 darabból álló lelet került elő. Ez lehetővé tette, hogy egy típuson belül tanulmányozni lehessen a verdében használt jelrendszert.

18.jpg

  A XII. század közepének zavaros gazdasági viszonyait a pénzek minősége is hűen tükrözi: csökkent az érmék súlya és nemesfémtartalma, az igényes kiállítású érméket igénytelenek váltották fel, amelyeken már sem ábrázolás, sem felirat nem szerepel. II. Géza (1141-1161) pénzei a világ legkisebb érméi közé tartoznak. Pénzeink legtöbbje olyan, amelyet - felirat hiánya miatt - nem lehet kibocsátóhoz kötni. A leletadatok csak néhány esetben valószínűsítik a pénz és az adott uralkodó közötti kapcsolatot.

25.jpg

  A középkori aprópénzeknél olyan vékony lemez használata is előfordult, hogy csupán az egyik oldal volt alkalmas az ábrázolásra, mert az ábra átnyomódott a másik oldalra. Az ezzel az eljárással készült pénzt a nemzetközi irodalom brakteátának nevezi, aminek magyar megfelelője: lemezpénz.

0039.jpg

  
A pénzforgalom növekedésének következtében - a régészeti leletek tanúsága szerint – a tehetősebb világiak már komoly pénzkészlettel rendelkeztek. Könyves Kálmán és II. István dénárjaiból találtak a már a régészek több mint 2000 darabból álló leletet is. Ekkorra tehát az ezüstpénz végképp háttérbe szorította az állatpénzt. A jövedelmek azonban csak fokozatosan alakultak át pénzjövedelmekké. A földesuraknak szolgáltatott munkajáradék már a XI. században kialakult, a terményjáradék – só, hal, gabona, kenyér – pedig a XII. század első felében bontakozott ki. A pénzjáradék viszont csak a XIII. század elejétől kezdett elterjedni.

  III. Béla (1172-1196) volt az első, aki az ezüst dénárok mellett bizánci mintára már rézpénzt is veretett. Ez az Árpád-ház egyetlen rézpénzfajtája, mely egyben a bizánci-magyar kapcsolatok utolsó pénztörténeti megnyilvánulása is. A kibocsátás indoka, körülménye, továbbá aránya az ezüstpénzhez a mai napig ismeretlen. A pénzeken új elem a kétalakos ábrázolás és a Szűz Máriára való utalás is. Az ábrázolt személyek azonosítása sem teljesen biztos. Béla király minden bizonnyal III. Bélát jelenti, de István azonosítása IV. Istvánnal alig több mint feltételezés.

22.jpg

  A másik, arab mintájú rézpénz verésével kapcsolatban is csak feltételezések vannak. Annyi bizonyos, hogy Bizánci és arab motívumok már korábban is feltűntek a magyar pénzeken, s ezek a keleti hatások visszatérően érvényesültek. Ezt azonban inkább az izmaelita pénzverők munkájával magyarázhatjuk, s nem a keleti minták tudatos követésével.

23.jpg

   III. Béla pénzverése az éremképek fejlődése szempontjából is érdekes: 1190 körül jelenik meg ugyan is először a magyar pénzeken a pajzsba foglalt kettős kereszt.

21.jpg

III. Béla utódai visszatértek az ezüstpénz-kibocsátás korábbi gyakorlatához. II. András (1205-1235) és fia, IV. Béla, felismerve az idegen, jobb minőségű pénzek negatív hatását a magyar pénzügyekre, nehezebb, nagyobb és magasabb ezüsttartalmú pénzeket adott ki, így küszöbölve ki a friesachi dénárok forgalmát. Mindkét uralkodóra a dénár minőségének javítására tett reformkísérletek jellemzők. A friesachi mintát szem előtt tartva változatos, gyakran figurális ábrázolások jelentek meg a pénzeken. Az uralkodókat több ízben ábrázolták, ám ezek színvonala elmaradt a klasszikus portrékétól.

44.jpg
 
  A korábbi egyszerű geometrikus vagy ornamentális díszítéseket a mindennapi életből vett témák, épületek, ezen belül vár- és templomábrázolások, bibliai motívumok, címerek, néha állatképek váltották fel.

45.jpg

  A kamara haszna címén II. András rendszeresen rontotta a pénzt: évente bevonatta és kevesebb ezüstöt tartalmazó újakkal cseréltette ki. A pénz- és adórendszerben való részvétel igen jövedelmező üzlet volt. Ekkorra általánossá vált a pénzverés, pénzváltás, vámok, sójövedelmek és bányák bérbeadása izmaelitáknak és zsidóknak, amit az egyház nem nézett jó szemmel. II. András az 1215-ös lateráni zsinat határozatai alapján előírta a zsidó megkülönböztető jel viselését, és eltiltotta ugyan a zsidókat az állami és közhivatalok viselésétől, ám ennek ellenére továbbra is igénybe vette a zsidók gazdasági szolgálatait. Ez idő tájt, a nyugati határszélen egy jelentős zsidó kamaragróf, Teka működött, aki 1225 és 1244 között a királyi kincstár vezetője volt. Az egyik pénzen a héber פ = tet betű őrá utal. IV. Béla (1235-1270) és fia, V. István (1270-1272) alatt is találkozhatunk számos héber betűs magyar pénzzel. Az ezeken szereplő héber betűk a zsidó pénzverő vagy bányabérlő nevének, illetve a pénzverés helyének rövidítését jelzik.

47.jpg

  A XIII. században a sok sematikus ábrázolás után javult az éremképek minősége, részben a megnövekedett éremfelületnek köszönhetően. II. András és IV. Béla dénárai a román kori érem-, illetve ötvösművészet csúcsát képviselik. Ezek az ábrázolások azért is értékesek, mert a korszak nem bővelkedik képi megfogalmazásokban. II. András pénzein jelent meg először a sávos magyar címer, s visszatért a királyábrázolás is a hatalmi jelvényekkel együtt. Módosult a pénzverési technika is. Az Árpád-ház korai időszakára jellemző ponctechnikát felváltotta az Európában legtöbb helyen alkalmazott éremvésés.

56.jpg

A biblikus témakör az éremábrázolásokon ebben az időben egész Európában elterjedt. Gyakori volt az Agnus Dei (Isten báránya) ábrázolás különböző megoldásokban.

46.jpg
 
 IV. Béla pénzein találkozunk a sárkánnyal viaskodó angyal-ábrázolással. Figyelmet érdemel kitűnő kompozíciója, a kör alakú tér teljes kitöltése az angyal szárnyával és a sárkánnyal, ugyanakkor az angyal könnyed, mégis lendületes ábrázolása.

50.jpg

  A kereskedelem XIII. századi fellendülése következtében egyre több adatunk van a pénzek korabeli értékére. Egy malmot például háztelekkel és egy kis szigettel 4200 dénárért adtak el, ugyanakkor három szolgát és két fiút mindössze a feléért, egy ökröt pedig 175 dénárért lehetett megvenni.

  A XIII. század második feléig csak az esztergomi verdében készültek pénzek, amely azonban egy idő után már nem tudta ellátni az egész ország pénzverési feladatait. Szerémben, Zágrábban, Csanádon, Budán új verdéket nyitottak meg, melyeket bérleti rendszerben működtettek. Mivel ez időben a friesachi dénárok tömegesen áramlottak be az országba, a magyar veretek is bizonyos mértékig ezeket kezdték utánozni. IV. (Kun) László (1272-1290) uralkodása alatt ismét idegen pénzek kerültek előtérbe. Gyakorivá vált a hamispénzverés.
  IV. Béla és utódai alatt a pénzeken megjelent a liliom,
48.jpg
 
III. András (1290-1301) pénzein pedig a Velencére utaló oroszlán képe. A pénzek figurális díszítése a XIII. században vált véglegessé. A sematikus királyábrázolás III. András korára jelentősen fejlődött, szinte megközelítette a valósághű portrét.

61.jpg
 
 Az utolsó Árpád-házi királyok pénzein már jól tükröződik a bécsi dénárok hatása.

  A középkori magyar pénzverés külön területét képezi a báni pénzverés. Szlavóniában a XII. század végéig a magyar királyi pénz volt a törvényes fizetőeszköz. A vert pénz forgalma itt akkor is megmaradt, amikor Magyarországon az ezüstrúd valuta kiszorította az ezüstpénz valutát. A magyar király nevében, Szlavónia számára vertek ezüstpénzeket, előoldalukon a később címerelemmé vált állattal, a nyesttel, csillagokkal, majd koronával.

55.jpg

Értékük és éremképük állandó volt. Veretésükre a király utasította a szlavón bánt. Ezek a dénárok nem estek az évi kötelező beváltás hatálya alá. A kieső jövedelmet házanként fizetendő 7 dénáros egyenes adó pótolta. A báni dénárok verése IV. Béla idején, feltehetőleg Gutkeled István szlavón bán alatt kezdődött az ebben az időben felállított zágrábi verdében.

  Az Árpád-ház kihalása után Vencel (1301-1305) és Ottó (1305-1307) pénzei feltehetően Budán készültek, s még az Árpád-házi mintákat követik. A pénzrontás Vencel és Ottó uralkodása alatt tovább folytatódott. Ottó eredeti dénáraiból csak néhány maradt meg, ugyanakkor sok hamisítvány ismeretes. A valódi és a hamis Ottó dénárok között a különbséget csak szakértő szem tudja megkülönböztetni.

64.jpg
 
TEKINTSÉK MEG ALÁBBI KÉPES KATALÓGUSAINKAT! >>>>>>>>>>>>>>
 
 

Cikkek

1., KÉPES KATALÓGUS - I. (SZENT) ISTVÁNTÓL IMRÉIG >>>>>

2010.05.26

 

0001.jpg

 

 

2., KÉPES KATALÓGUS - ANONIM DENÁROK ÉS BRAKTEÁTÁK >>>>>

2010.05.26

 

25.jpg

 

 

3., KÉPES KATALÓGUS - II. ANDRÁSTÓL WITTELSCHBACH OTTÓIG >>>>>

2010.05.26

44.jpg