Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virtuális tárlatvezetés: Az Erdélyi Fejedelemség pénzei

  Az 1538-ban megkötött váradi szerződés értelmében Nyugat- és Északnyugat-Magyarország Habsburg Ferdinánd uralma alá került, Erdély pedig I. János király kezén maradt. Ezután fokozatosan jelennek meg az 1556-tól állandó és folyamatos erdélyi pénzverés sajátos, bármelyik más államalakulat pénzverésétől különböző jegyei. Ez a János Zsigmonddal (1540-1571) kezdődő pénzverés teljesen a magyar hagyományokon alapult. Kolozsvárott, Szebenben és Körmöcbányán vert aranyai leggyakrabban Madonnás éremképpel készültek,

142.jpg


de egyes típusokon Szent László királyt ábrázolták. Előfordultak többszörös aranyforintok is, az első ilyen az Izabella nevére vert tízszeres aranyforint volt. A fejedelemség születésekor nem volt önálló, szervezett pénzverés Erdélyben, és különösen az első években hiányoztak a megfelelő pénzverő szakemberek. Az első pénzverő mesterek a szász ötvösök közül kerültek ki. Talán a sietség, a gyenge felszereltség, s a pénzverési hagyományok hiánya miatt is János Zsigmond 1565-ös tallérjai egylapú veretek, melyeken csak János Zsigmond nevének kezdőbetűi és a családi címer szerepel. Ezeken a szükség- vagy tábori tallérokon jelennek meg először az erdélyi címer egyes elemei, a székelységet jelképező nap és a hold.

144.jpg

   Ami az aprópénzeket illeti, János Zsigmond dénárai főként nagybányai veretek, melyeknek ligája a magyar pénzlábat követte. János Zsigmond 1559-től – anyja, Izabella halálától - mint egyeduralkodó, „Magyarország választott királya”-ként kormányozta Erdélyt. Ettől fogva aranyforintjain is ott szerepel az Electus Rex Hungariae felirat rövidítése.

  A Báthoriak alatt kedvező viszonyok alakultak ki a pénzverésben. Fellendült a céhes ipar és a belkereskedelem, megélénkültek a külkereskedelmi kapcsolatok. A gazdasági életre kedvezően hatott, hogy 1575 végén Báthori Istvánt (1571-1586) lengyel királlyá választották. A két ország között megélénkülő árucsere az addiginál jóval nagyobb mennyiségű lengyel pénz beáramlását hozta magával. Legnagyobbrészt ez fedezte Erdély aprópénzszükségletét. A Báthori családból az első erdélyi fejedelmek kizárólag nagyobb névértékű, jó pénzt – aranyforintot és tallért - vertek. Csakis így fedezhették a terhes katonai költségeket, valamint a portai adót, ami biztosította mindvégig a fejedelemség viszonylagos függetlenségét a Habsburgoktól. Ezek a nagy névértékű pénzek a szebeni és a kolozsvári verdéből kerültek ki. Az Erdélyi Fejedelemség kezdeti időszakában az állami élet számos területén ragaszkodtak a jogelődnek tekintett középkori Magyar Királyság hagyományaihoz. Ennek megfelelően többnyire az Anjouk óta szokásos Szent László képmások kerültek az erdélyi uralkodók aranyaira, így Báthori István fejedeleméire is.

145.jpg


  Báthori István tallérjait mint lengyel király verette Nagybányán. Így ezek a pénzek – hasonlóan az itt látható, Danzig számára vert garashoz – nem a magyar, hanem a lengyel hagyományokhoz kapcsolódnak.

 
146.jpg


 
  Báthori Kristóf (1576-1581) erdélyi vajdaként állt a kormányzat élén, azt követően, hogy bátyját lengyel királlyá választották. E minőségében verette aranyforintját és az itt bemutatott egyoldalú tallérját, melynek előlapján a Báthori-család jellegzetes farkasfogas címere látható.

148.jpg

  Báthori Zsigmond (1581-1602) pénzverése mennyiségileg is kiemelkedő helyet foglal el ebben a korszakban. Uralkodása alatt igazodott az Erdélyi Fejedelemség tallérjainak képe a Nyugat-Európában meghonosodott gyakorlathoz. Ezeken 1589-től kezdve jelenik meg a fejedelem arcképe és a címeit részletező körirat. A Princeps Transsilvaniae cím ekkortól válik használatossá. Báthori Zsigmond változó köriratai híven tükrözik törekvését, hogy II. Rudolf császártól kieszközölje a maga számára a Moldva és Havasalföld fölötti fennhatóságot. 1597-es tallérján már ott szerepel a Moldva és Havasalföld fejedelme cím, mivel akkor Mihály és Razvan vajdák Báthori Zsigmond hűbéresei voltak. 1598-tól kezdve újabb elem a pénzein a Partium Regni Hungariae Dominus (a Magyar Királyság Részeinek ura) szöveg, s ő rendszeresíti a Báthori Kristóf által csak szórványosan alkalmazott székelyek ispánja címet is a köriratok szövegében.

  A mellképes, kétoldalú tallérok Báthori Zsigmond alatt való megjelenése az egyoldalú tallérokkal szemben talán annak tudható be, hogy a Báthoriak birtokába került a nagybányai pénzverde, mely – az erdélyi verdékhez képest - technikailag jól fel volt szerelve, még hengeres verőgéppel is. Így a nagybányai tallérok már 1583 óta az új eljárással készültek. A nagybányai kétoldalú és a szebeni egyoldalú tallérok közötti különbség egészen Báthori Gábor koráig megmaradt.

152.jpg

  Báthori Zsigmond pénzverésében jelentkeznek első ízben azok a súlyosabb veretek (csegelyek és ezüstlapok), amelyek később is állandó kísérői maradnak az erdélyi pénzverésnek.

 
151.jpg


  A tallérokkal ellentétben Báthori Zsigmond aranyforintjai a hagyományos mintát követik. Báthori Zsigmond új névértékekkel is gazdagította az erdélyi vereteket: ezek a kilencszeres aranyforint, a szórványosan vert solidus és a lengyel mintára bevezetett, jóval gyakoribb háromgarasos, a dutka.

154.jpg


  Báthori Zsigmond közismert ingatag politikai magatartása a pénzverés terén is szokatlan eseményeket eredményezett. 1595-ben szövetséget kötött Rudolf császárral a török ellen, majd ezután kétszer lemondva, eltávozva és visszatérve Erdélybe, 1602 júliusában mondott le harmadszor a fejedelemségről. Ezekben az években 1598 és 1605 között Rudolf nevére is folyt aranypénzverés Kolozsvárott. Ismeretes Brassó város 1602 március 29-én keltezett engedélye is, melyet Báthori Zsigmondtól kapott tallérok verésére, de már 1601-es évszámmal is készültek itt veretek, főként csegelyek.

155.jpg


 
  Szeben város 1605-ben viszont császári engedély alapján vert pénzeket. A rajtuk látható monogram Albert Huet királybíró (iudex regius) nevét rejti, aki Basta generális kormányzata idején kamarai tanácsos (Kamerrath) volt.

  A pénzverés csak Bocskai István (1605-1606) fejedelemmé választásával élénkült meg újra. Bocskai aprópénzverése az időszak gazdasági szükségleteihez igazodott. Dutkái továbbra is lengyel minta szerint készültek.

159.jpg

  Mivel pénzei jobb minőségűek voltak mint a II. Zsigmond korabeli lengyel garasok és félgarasok, az a furcsa helyzet állt elő, hogy még halála után három évvel is tömegesen vertek Bocskai István nevére pénzt. Az ő idejében jelenik meg először az aranypénzek előlapján a fejedelem mellképe. A hátlapi fejedelmi címerrel együtt ez lesz a leggyakoribb típusa a XVII. századi erdélyi aranyaknak.

157.jpg

  Bocskai aranyforintján és tallérján is a sárkánykörben elhelyezett Bocskai-címert láthatjuk.. A Bocskait a fejedelmi székben követő Rákóczi Zsigmond (1607-1608) 14 hónapos uralkodása alatt csak negyedaranyat, aranyforintot és tízszeres aranyforintot hoztak forgalomba. Kolozsváron vert aranyforintján a tallérokról ismerős félalak tűnik fel, vállán jogarral.
 
160.jpg

  Báthori Gábor (1608-1613) uralkodása alatt a nagy tervektől fűtött, de kíméletlen, a józanságtól igen távol álló fejedelem tovább verette a megszokott pénzfajokat az addig működő verdékben, s új pénzverőházakat is állított fel Gyulafehérváron és Kisselyken. Ő elődeihez hasonlóan feltünteti pénzein a Partium feletti uralom jogát és a székelyek ispánja címet is.

163.jpg

  Ez a forma szerinti ragaszkodás az elődökhöz nem óvta meg őt attól, hogy a pénzügyekben különböző természetű zavarok ne keletkezzenek. Magánszemélyeknek adott pénzverési engedélyt, s az ellene mozgolódó brassói polgárok is önálló verdét rendeztek be városukban. A Weiss Mihály vezetése alatt Báthori Gábor ellen küzdő Brassó városa 1612-1615 között főként garasokat veretett és e szükségpénz jellegű pénzeket zsoldfizetésre használta.

166.jpg

 
  A verést Weiss Mihály 1612-es halála után is tovább folytatták és csak az 1615-ös gyulafehérvári országgyűlés szüntette meg a brassói garasok forgalmát. Bethlen Gábor idejében már csak féláron, 3 helyett másfél dénár értékben váltottak 1 garast.
 
  Bethlen Gábor (1613-1629) súlyos örökséget vett át a pénzügyek terén. A helyzetét nehezítette, hogy az európai „árforradalom” ezekben az években tetőzött. Az ún. „Kipper und Wipper” kornak nevezett időszakban – különösen az 1618-ban kitört 30 éves háború kezdetétől – az infláció átterjedt Németországból Magyarországra és Erdélyre is. Az erdélyi pénzviszonyokra különösen a gyenge minőségű lengyel pénzek (dutka, garas, poltura) beáramlása hatott kedvezőtlenül.Bethlen Gábort 1613. október 23-án választották fejedelemmé. Uralkodása első éveiben (1613-1620) túlnyomórészt aranypénzt veretett néhány kivételtől eltekintve. Ennek egyik fő oka, hogy az 1614-es medgyesi országgyűlés egyik végzése megtiltotta a "fejér garasnak", a korábbi időszak gyengébb minőségű aprópénzének a verését, s kizárólag "jó pénz" verését szabta meg. Ebben az időszakban a kolozsvári verdében csak aranypénzeket, a szebeni és a gyulafehérvári verdékben aranyakat és ezüstöket is készítettek. Bethlen pénzverésének második periódusa a pénzrontás ideje. Ez 1620-as magyar királlyá történt megválasztásával kezdődött és 1625 közepéig tartott, mely idő alatt rendszeressé és tömegessé vált az aprópénzek verése. Háromféle aprópénz készült, mindegyik a magyar pénzek mintájára és ligájára: a széles garas,

 

175.jpg
 
valamint a dénár és az obulus. Bethlen már 1619-ben bekapcsolódott a harmincéves háborúba, s az 1622-ben megkötött nikolsburgi békéig tevékenyen részt vett a hadműveletekben. A hadviselés költségei rendkívüli mértékben növelték a pénzszükségletet, s az eddig működő verdéken kívül az újonnan megszerzett Nagybányán és Körmöcbányán is megindult a pénzverés, majd a nikolsburgi békekötést követően Körmöcbánya elvesztésével Kassa veszi át a helyét. 1624-ben még Munkácson is működött alkalmi pénzverde, sőt 1622-1623-ban az oppelni és ratibori verdék is Bethlennek dolgoztak.A pénzek éremképe is megváltozott ebben az időszakban. Az aranypénzeken – melyek verése a pénzrontás ideje alatt is zavartalanul folyt - a fejedelem mellképe szerepel fedetlen fővel vagy kalpaggal, valamint különböző címerkép és Madonna-ábrázolás. A tallérokon – melyek verését 1623-1624-ben, a pénzrontás legkritikusabb éveiben szüneteltették - a fejedelem mellképe és címerkép látható. A címerábrázolások hűségesen nyomon követik a történelmi események alakulását. Az 1620-1622 között vert körmöcbányai és nagybányai tallérok annyira a magyar tallérok mintáját követik, hogy az előlapi köriratokban ott látható a kis magyar címer és a Madonna.
 
172.jpg
 
   Csak a nikolsburgi béke után szűnt meg e magyar jelvények alkalmazása az érmek köriratában.A politikai változásokkal összefüggésben változtak a pénzek köriratai. Ezek 1622-ig általában feltüntetik a királyi címet (electus rex Hungariae), majd az erről való lemondás után a birodalmi hercegi címet, az erdélyi fejedelem és a Részek ura méltóságot és a két sziléziai hercegség birtoklását. (Sacri Romani Imperii et Transilvaniae princeps partium regni hungariae dominus Siculorum comes ac Opuliae et Ratiboris dux)A pénzrontás 1625-től kezdve tarthatatlanná vált. A rossz pénz miatt a panasz általánossá vált. Bethlen ezért 1625 júliusában új bérleti szerződést kötött Kassa városával, melyben előírta, hogy a pénz finomsága 5 latos ezüst legyen, melynek márkájából 500 dénár veretendő. 1625 végén pedig elrendelte az értéktelen pénz kivonását a forgalomból, megszüntette a garas
  
0177.jpg

addigi forgalmát és letiltotta a polturát. 1626 elejétől Erdélyben új pénzt vertek, s ezzel elkezdődött Bethlen pénzpolitikájának utolsó, 1629-ig terjedő időszaka. Ezt a korszakot minden tekintetben rendezett pénzverés jellemzi. Állandóvá vált a pénz értéke, a nagy névértékű pénzfajoké és az aprópénzeké egyaránt. A pénzverdék száma kettőre csökkent (Nagybánya és Kassa), ezek viszont rendszeresen működtek. Nagybányán főleg aranypénzverés folyt,
 
170.jpg

és a tallérok verése kisebb méretet öltött, Kassán viszont nem készült aranypénz, de annál dúsabb volt a tallérszerű veretek sorozata. Mind a tallér, mind a féltallér különböző súlyváltozatokban fordul elő, s gyakori közöttük a csegely alakú veret is.
 
171.jpg
 
   Aprópénz (széles garas, hármas garas és dénár) mindkét verdében készült. Ezek közül a széles garast és a dénárt magyar minta szerint verték, míg a hármas garas az eredetileg lengyel mintára készült régi erdélyi garas jellegét követte. A korábbi inflációs és az új veretű széles garasok éremképei között annyi az eltérés, hogy az új vereteken a címer felett korona van elhelyezve. A címerek alakja nemcsak hajlított alakú, hanem ovális is. Számos típus kartus díszítésű.
 
 Bethlen özvegyének, Brandenburgi Katalinnak 1630-ban kibocsátott dukátja művészi szempontból kiemelkedik a korszak érmei közül. Elsősorban az előlapon látható portré vonja magára a figyelmet: a szembenéző arc térhatású megformálása, még inkább a haj kidolgozása, a palmettaszerű Stuart-gallér, a díszes ruházat. A hátlapot szabályos ovális, hatosztatú címer foglalja el erdélyi és brandenburgi elemekkel, középen a szívpajzsban a Bethlen-címer. Ez a pénz, melyből emlékérem is készült, a kolozsvári verde vésnökeinek hozzáértését, művészetét dicséri.
 
179.jpg

  Bethlen István (1630) hatvannapos fejedelemsége alatt egyetlen aranypénztípust veretett, ezen kívül más pénze nem volt. A dukát egyébként a bátyja utolsó időszakában kivert kolozsvári pénzek mása, a hátlapon a kerektalpú pajzsra helyezett Bethlen-címerrel.

180.jpg
 
  I. Rákóczi György (1630-1648) és II. Rákóczi György (1648-1660) pénzei egységes képet mutatnak az éremképeket illetőleg. Az előlapon általában a fejedelem mellképe jelenik meg jogarral és többnyire kalpaggal fedett fővel, a hátlapon pedig Erdély címere, szívpajzsként a fejedelmi család címerével. Ez a típus állandósult egészen Apafi Mihály haláláig. Kivételt a nagybányai veretű aranyforintok képeznek, ahol a címerképet gyakran a Madonna-ábrázolás helyettesíti.

184.jpg

  A két fejedelem korából kolozsvári, gyulafehérvári és nagybányai veretű aranypénzek és tallérok ismeretesek.

185.jpg

  A tallérverés különös sajátosságot mutat. Nemcsak csegelyek jelentkeznek egyre nagyobb számmal, hanem gyakori az olyan ezüstlapok feltűnése is, amelyekre két vagy több tallér képe van ráverve, egészen az öt tallért felmutató hosszú ezüstlapig. Sőt akadnak olyan példányok is, amelyeken a tallér képe mellé dénárok képe is van verve. Főként II. Rákóczi György nevére készültek ilyen szokatlan típusok, vélhetően tezaurálási célból a magánosok által beadott nemesfémből.
 
  Ebben a korban az aprópénzverés csekély. Csupán I. Rákóczi György pénzei között lehet találni néhány típust, így kevés hatgarasost, háromgarasost és polturát. Ezek mind lengyel mintára készültek, mint ahogy éremképük is elárulja. A polturák egy részét Kolozsváron verték, a többi verdejegy nélküli vagy feloldatlan verdejeggyel ellátott veret.
 
  Barcsai Ákos (1658-1660) pénzverésében főleg a nagy névértékekre helyezi a hangsúlyt, így leginkább aranyat veretett, kétszeres, háromszoros, ötszörös és tízszeres aranyforintot. Ezüstpénzei közül csak egy- és kéttalléros, valamint féltalléros ismeretesek. Uralkodása idején a szebeni és brassói pénzverdék mellé a segesvári csatlakozik. Barcsai rövid uralkodása alatt az aranypénzek és tallérok lényegében a Rákóczi-veretek stílusát folytatják, de két sajátosság mindenképp említést érdemel. Az egyik a fejedelem-ábrázolás újszerűsége. Barcsai 1659-es tallérján a jellegzetes, egyéni ízű arcképábrázolás vonja magára a figyelmünket. A ruházat egyszerűsége eltér az elődök díszes öltözetétől. Ennek a pénznek a hátlapján jelennek meg először - a most már állandósuló nap-hold ábrázolást is beleértve - együttesen és rendezetten az erdélyi címerelemek.
 
0186.jpg

  Az erdélyi országgyűlés egyébként ekkor, Barcsai Ákos fejedelemsége alatt, 1659-ben határozta meg először Erdély hivatalos címerét. Barcsai Ákos 1659-es arcképes aranyforintjai és tallérjai után 1660-ra eltűnik az arcképábrázolás, helyét az előlapon - többnyire kartusokba foglalt - bibliai idézetek veszik át. Ez a másik sajátossága Barcsai pénzverésének.
 
0187.jpg

  Míg Barcsai Ákos pénzverését a vallásos feliratok következtében színes változatosság jellemzi, addig az őt követő fejedelem, Kemény János (1661-1662) pénzei a szokott típust mutatják (mellkép és címer). Kemény János fejedelem kisszámú, de rendkívül mutatós pénzveretei, melyek Kolozsvárott és Segesvárott készültek, nagy lépést tesznek a barokk stílus kiteljesedésének irányában. A pénzek előlapjának keskeny, hosszúkás derékképe nem olyan kifejező, mint Bethlen és a két Rákóczi György érmeinek portréábrázolása, de a vértezet és a tartozékok kidolgozása vetekedik ezek legjobbjaiéval.

189.jpg
 
Apafi Mihály (1662-1690) hosszú uralma már önmagában is lehetővé tette, hogy mennyiségileg is jelentős pénzverése változatos legyen. Veretei közt főleg művészileg is egyedülálló aranypénz-sorozata jelentős.

191.jpg

Ezek között nem egy numizmatikai ritkaság van: ilyenek a négy- és hatszögletű arany- és tallércsegelyek,

192.jpg
 
a csillag és félhold alakú aranypénzek, valamint az 1675-ben és 1677-ben kibocsátott százszoros, az 1677-ben kibocsátott ötvenszeres és az 1687-es hatszögű huszonötszörös aranyforint. A magas értékű ritka veretek mellett különböző súlyú és értékű aranypénzek fordulnak elő, melyek között leggyakoribb a tízszeres aranyforint.
 
  Apafi idejében az érmekről teljesen eltűnik a Madonna-ábrázolás, ugyanakkor minden pénzén jelen van az 1659-ben címerképbe iktatott nap és hold. A címer beosztása rendszerint a következő: a középen elhelyezkedő ovális szívpajzsban van a családi címer, kétoldalt felül a nap és a hold, alul a sas és a bástyák. Ezeken kívül feltűnnek mellékes elemek (csillagok, pontok) és gyakori a díszítés.Apafi tallérveretei abban különböznek az azonos címerelemekből megkomponált aranyveretektől, hogy ugyanezeket az elemeket szabályosabban ábrázolják.
 
  A fejedelem uralma idején számos helyen működött verde: Szebenben, Brassóban, Segesváron, Besztercén, Kolozsvárott, Gyulafehérváron, Fogarasban és Nagyenyeden. Ezekben a pénzverés többnyire bérletekben történt. Az 1671 és 1675 közötti időket leszámítva csak aranypénz és tallérverés folyt Erdély verdéiben. 1675 után már csak a kizárólag aranypénzeket készítő fogarasi, valamint az aranyakat és tallérokat is verő gyulafehérvári verde dolgozott.
 
 Apafi Mihály fejedelemsége ideje alatt mindössze 4 évig folyt Erdélyben aprópénzverés, egykorú szóhasználattal élve "usualis pénz" verése. E pénzek veretését az 1671-es országgyűlés 29. artikulusa rendelte el, s az 1674-es országgyűlés 27. artikulusa szüntette meg. Két-, három-, és négygarasost, valamint hat- és tizenkét dénárost vertek Apafi verdéiben. A kettős garasokat kétféle típussal verték. Eleinte a hátlapon a sas alatt a hét bástya volt az éremkép, majd a lengyel minta lett az általános, vagyis a koronázott két pajzs.

195.jpg

  1671-től kezdve Szebenben, Brassóban és Marosvásárhelyen vertek kettős garasokat, majd 1672-től Besztercén, 1673-tól pedig Nagyenyeden is készültek ilyenek. A 12 dénáros, 6 latos finomságú pénzeket Magyarországon azonban csak 9 dénár értékben fogadták el.

  Apafi Mihály uralkodásának utolsó évtizedében felerősödött a Habsburgoknak Erdély bekebelezésére irányuló törekvése. Erdély birtokbavételét az 1690-ben kibocsátott Diploma Leopoldinum szentesítette. Az 1683-ban felvidéki fejedelemmé választott Thököly Imre érméin még megpróbálta érvényesíteni a pénzverés sajátos erdélyi jellegét, de 1692-es legyőzése után I. Lipót császár pénzei már új korszakot nyitnak Erdély pénztörténetében. Mivel 1690-től már nem beszélhetünk önálló erdélyi fejedelemségről, így ennek pénzkibocsátásáról sem szólhatunk. Különbséget kell azonban tennünk a Mária Terézia haláláig terjedő és az azt követő időszak pénzverése között. Ugyanis míg a Habsburg Birodalom Erdély számára 1780-ig kibocsátott veretei világosan megkülönböztethetők a birodalom más részei számára vert pénzektől, az ez után készülteknél elmosódnak a különbségek. 

  Az erdélyi pénzeket tehát Apafi Mihály halála után Habsburg minta és pénzláb alapján verték. Ebben az időben Kolozsvárott és Szebenben – majd 1713-tól Gyulafehérváron - folyt pénzverés. A sajátos erdélyi jelleg abban nyilvánult meg, hogy az előlapi köriratban az uralkodók címei között megjelent az Erdély Fejedelme cím, a hátlapon pedig a megszokott kétfejű sas ábrázolása mellett az erdélyi címer is jelen volt, a sas mellén elhelyezett szívpajzsban.

215.jpg
 

 

  TEKINTSÉK MEG ALÁBBI KÉPES KATALÓGUSAINKAT! >>>>>>>>>>>>>>

 

 

Cikkek

1., KÉPES KATALÓGUS - JÁNOS ZSIGMONDTÓL BOCSKAI ISTVÁNIG >>>>>

2010.05.26

139.jpg

 

2., KÉPES KATALÓGUS - RÁKÓCZI ZSIGMONDTÓL APAFI MIHÁLYIG >>>>>

2010.05.26

 

160.jpg

 

 

3., KÉPES KATALÓGUS - I. LIPÓTTÓL MÁRIA TERÉZIÁIG >>>>>

2010.05.26

 

197.jpg